Back to top

Legendás Kerecsen

A kerecsensólyom mindig is kiemelt szerepet játszott mondavilágunkban, történelmünkben. Népünk vezetői szívesen választották erejük, hatalmuk jelképévé, Géza fejedelem koráig a magyarok hadi jelvényeként is szolgált. Az elbeszélések szerint Attila pajzsát is ez a ragadozó madár díszítette.

Eleink nagyra becsülték a felettébb rámenős, könnyen szelídülő, intelligens kerecsensólymot, a régészeti leletek szerint a honfoglalástól egészen a múlt századig gyakorta vadásztak vele. Ezen kívül az elöljárók fejfedőjét is kerecsentollakkal, sőt olykor teljes szárnnyal ékesítették. Egyes legendák úgy tartják, ezek a madarak mutatták meg a honfoglalóknak, hogy hol telepedjenek le. Ez azon a tényen alapszik, hogy a fajnak a nyugati határainkig tart az elterjedési területe, Ausztriában csak szórványosan fészkel.

Sólyombefogás a 19. században

Chernel István (1865-1922), az egyik legnagyobb magyar ornitológus Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre című 1899-ben megjelent háromkötetes alapművében kiemelt figyelmet szentel a kerecsensólyomnak.
A szerző maga is szívesen solymászkodott. Könyvében életének egy erre vonatkozó epizódját is megosztja az olvasókkal: „A Duna és Morva egybeömlésénél (…), Dévény várfokán (Pozsony megye) 1885-ben körülbelül száz méter magasan a várhegy sziklafalában, üregben találtam fészkét, melyből 1886. június 8-án négy meglehetősen anyányi fióka közül egyet megszereztem. Ez majdnem 11 évig volt nálam fogságban. Megszelídült, nevét értette, s hívásra is jött. Nem egyhamar felejtem el azt a napot, mely birtokomba adta. A vár fokáról egy ablakon át Almásy barátommal 30 méter hosszú kötélen bocsájtottuk alá sógoromat a fészekhez, ki félig a levegőben lógva, csak lábaival kapaszkodva önként vállalkozott e veszélyes kísérletre. Mégis eredménytelenül, mert a kötél rövid volt. A fészekben ülő fiókákat ezután a Morva partjáról golyós puskával lőttük meg. Egyik sértetlenül kiesett, melyet magunkkal vittünk. Ez volt az előbb említett. Igen érdekes, mert e fészek ősi lakottságára enged következtetni, s Schlegel, jeles hollandi ornitológus 1853. október 1-jén kelt idevonatkozó levele, mely szerint a holland solymászok régen ismerték e fészket, és eljöttek Magyarországba, hogy fiókákat szedjenek belőle”.

Lelkes önkéntesek

A kerecsensólyomnak a nagyobb kiterjedésű, nyílt síkságon tavasztól őszig elsősorban az ürge a fő tápláléka. Ezért is okozott súlyos károkat a kerecsenállományban, hogy az 1950-es évektől hazákban is bevezették a nagytáblás gazdálkodást, és a DDT rovarirtó szer használata is elterjedt. Ráadásul tőlünk nyugatabbra egyre keresettebbé vált a kerecsen; a vasfüggönyön túlra csempészett példányokért az akkori magyar fizetésekhez képest csillagászati összeget fizettek, így a még meglévő fészkekből gyakran elrabolták a fiókákat.

Már-már úgy tűnt, hogy a kerecsen mint fészkelő faj eltűnik Magyarországról. Az 1970-80-as években azonban lelkes önkéntesek megmentették azzal, hogy éjjel-nappal őrizték az ismert kerecsensólyom-fészkeket az első tojás lerakásától kezdve egészen a fiókák kirepüléséig. Ezek a fészkek akkoriban már jellemzően középhegységeink ritkásabb erdeiben voltak, ahol nagyobb nyugalomra találtak a madarak. Elfoglalták az akkor nálunk már csak átvonulónak számító vándorsólymok hajdani fészkelőterületeit.

Az 1990-es évektől a kerecsensólyom állománya már lendületesen növekedett, ami nemcsak a DDT korábbi használatának betiltásával és a madárcsempészet megszűntével magyarázható, de a rendszerváltás okozta földhasználat megváltozásával is. A mozaikos tájszerkezet és az ürge terjedése, valamint állományának emelkedése is kedvezett a kerecsensólymoknak.

Napjainkban immár több mint 200 fészkelő pár ismeretes, és mivel tőlünk nyugatabbra nemigen látható, minden évben sok madárbarát turista érkezik hazánkba, hogy megfigyelhessék a vadonban élő kerecsent.

A faj elterjedési területe egyébként hatalmas: nálunk él a világállomány 7 százaléka. Hasonló nagyságrendű állománnyal még Ukrajna büszkélkedhet kontinensünkön. A faj keleti elterjedési területe egészen Kínáig húzódik.

Gyűrűzött példányok

Régebben sok alfaját leírták, de mára kiderült, hogy a törzsalakon kívül csak egy alfaja létezik, mely Közép-Ázsia déli részén honos. Viszont ismeretes a fajnak egy igen nagytestű, erőteljes változata, az úgynevezett altáji sólyom, melyet a solymászok a világ egyik legjobban idomítható madarának tartanak. Különösen az első évben a fiatalok hosszú vándorlásokra indulnak, egy hazánkban jeladóval felszerelt példány például megszakítás nélkül elrepült egészen a Líbiai-sivatagig. Mivel az arab kultúrájú országokban a solymászat igencsak közkedvelt sport, gyakorta fognak be Magyarországon gyűrűzött kerecsensólymokat. Így már régóta tudjuk, hogy a nálunk kelt fiókák egy része akár Kenyáig is eljut, és az itthon gyűrűzött példányokról viszonylag sok adat áll rendelkezésre az ornitológusok élve-befogásainak köszönhetően is.

Egy életre szól

A tojók egy, a hímek kétéves korukban válnak ivaréretté. Ha már saját költőrevírre tesz szert a pár, általában csak kemény teleken, táplálékínséges időszakokban hagyják el a Kárpát-medencét. Napjainkban azonban egyre több példány telel át hazánk területén, behúzódik a városokba, és elsősorban galambokat zsákmányol. Tavasztól őszig leginkább ürgén és hörcsögön élnek, de a seregélycsapatok vonulásának idején, belőlük is komoly vámot szednek.

Még néhány évtizeddel ezelőtt is jellemzően az egerészölyvek, varjak, sasok elhagyott fészkeit foglalták el, mára azonban a magasfeszültségű vezetékek tartóoszlopaira ebből a célból kihelyezett mesterséges fészekládákban költenek. A párok enyhe télen akár már január végén megkezdik nászukat. Az első tojásokat azonban legtöbbször csak március közepén rakják a tojók. A három-négy (de olykor kettő vagy akár öt) barnán foltos tojást csak a hímnél lényegesen nagyobb testméretű tojó üli. A hím a közelben őrködik, és bátran elűzi a magánál jóval nagyobb ragadozó madarakat is.

A 33-34 napos kotlás után kikelő fiókák másfél hónaposan repülnek ki, de szüleik még 2-3 hétig etetik, tanítják őket a vadászatra.

A párba állt madarak igen összetartók, ritkán hagyják el egymást, olyannyira, hogy költési időn kívül gyakorta együtt vadásznak, és nemritkán életük végéig együtt maradnak.

Fotók: Bagyura János, Bécsy László

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A gyöngyöspipe újból keresett

Hazánkban a gyöngytyúktartási kedv igen nagy ingadozást mutat. Ez, a hajdan az alföldi tanyákon gyakran előforduló baromfi a rendszerváltás idején szinte teljesen eltűnt, majd fokozatosan visszanyerte helyét a háztáji gazdaságokban. A madárinfluenza azonban a gyöngyöstartásnak sem kedvezett, akkor ismét jelentősen csökkent a tartott madarak száma. Az elmúlt években azonban újra divatba jött.

Szavazzon az Európai Natura 2000 díj 2020. évi döntőseire!

Az Európai Bizottság büszkén jelenti be a Natura 2000 díj 27 döntősét, amelyeket a huszonhat uniós tagállam és az Egyesült Királyság a nevezési feltételeknek megfelelő 79 pályázata közül választottak ki.

Minden fa számít – ingyen kaphatnak fákat a kisebb települések

Kecskeméten, a KEFAG Zrt. Juniperus Parkerdészetében hirdette meg a Településfásítási Programot Nagy István agrárminiszter. A 10 ezer főnél kisebb települések összesen 12 ezer fát igényelhetnek térítésmentesen június 15-től. A cél elsősorban a közterületek, iskola- és óvodaudvarok, oktatási és önkormányzati intézmények területének a fásítása.

Békapopuláció a kipusztulás szélén

Kutatók arra figyelmeztetnek, hogy Törökország egyes részein a békák a lokális kipusztulás szélére sodródtak, annyira túlzásba vitték fogyasztási céllal való gyűjtésüket.

Klimatizált utcák Bécsben

Az osztrák főváros sem mentes a hősziget-jelenségtől, ami különösen forróvá teszi az utcákat nyáron. Bécs tizennyolc ideiglenes és négy állandó "klimatizált utcát" hoz létre a városi hűsöléshez.

Tenyésszünk fácánt! Kiváló jövedelemkiegészítés

Manapság egyre népszerűbb a nem háztáji állatok tartása és a belőlük készült élelmiszerek fogyasztása. Ennek kapcsán találkoztam a fácánnal, sokszínű vadászható madarunkkal. Felvetődött a kérdés, vajon milyen termelésre képes, és milyen piaci lehetőségeket rejt, emellett alkalmas-e háztáji tartásra.

Emelkedő marhahúskereslet

A világ marhahústermelése az utóbbi időszakban évi 64–66 millió tonna között alakult. A baromfiágazatokat sújtó madárinfluenza és a sertésállományokat tizedelő afrikai sertéspestis betegségek következtében emelkedett a marhahús iránti kereslet.

A szent íbisz rokona még fel-feltűnik

Közismert, hogy az íbiszek az ókori Egyiptom hitvilágában jelentős szerepet játszottak, de az már kevésbé ismert, hogy egyes fajaik napjainkban is nagymértékben terjeszkednek. Ilyen például a szent íbisz, melynek fogságból megszökött példányai Franciaországban ma már erős populációt alkotnak, míg közeli rokona, a batla nálunk már csak igazi ritkaságnak számít.

Az antwerpeni díszposta - Alakgalamb Flandriából

Antwerpen Belgium egyik legfontosabb városa, egyben az azonos nevű tartomány székhelye. A város Flandriában, Belgium három régiójának egyikében található. Itt tenyésztették ki az antwerpeni postagalambot, amely fajta az antwerpeni díszpostafajta alapjának tekinthető.

Új szuperpark Bécsben

Új közparkkal bővül az okosvárosnak is nevezett ultramodern bécsi városrész, Aspern Seestadt. Az északkeleti Am Seebogen kerületben épülő Elinor Ostrom park, mely nevét az első nőként közgazdasági Nobel-emlékdíjban részesülő amerikai politológusról kapta, előreláthatólag 2021-re épül meg.