Back to top

Hazai méhlegelők 14. rész - Idegenhonos fás hordásnövények VI.

Európa nagy részének és így hazánknak is a mindmáig egyik legelterjedtebb parkfája, díszfája a közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), vagy más nevén a fehér bokrétafa. Napjainkban sok veszélyes károsítója van, melyek - különösen az idősebb példányait - erősen tizedelik. Méhészeti értékét sokan vitatják, kétségbe vonják a magas szaponintartalmú, méhekre mérgezőnek vélt virágpora miatt.

Az előző részt itt olvashatja

A vadgesztenye

A vadgesztenye a Balkán-félszigeten őshonos fafaj, Albánia, Bulgária, Észak-Görögország hegyeiből származik. A XVI. századdal kezdődően (1576 óta) terjedt el Európában, kezdetben díszfaként, parkfaként, temetőkben, később fasorokban, útfásításokban alkalmazták, erdőben ritkábban, elegyfafajként fordul elő. Szülőfalum határába egykor a 13 aradi vértanú emlékére ültették egy-egy példányát.

1. kép: Vadgesztenye levele (a) és virágzata (b)
1. kép: Vadgesztenye levele (a) és virágzata (b)

Termőhelyi igénye, morfológiája

Természetes élőhelye őshazájában a hegyvidéki erdőkre, mély, hűvös szurdokvölgyekre korlátozódik. Félárnyéktűrő, bár szépen csak szabad állásban fejlődik, vagy ha megfelelő növőtér áll rendelkezésére (például egy fasorban).

A talaj tápanyag-ellátottságára igényes. Száraz talajokon rosszul fejlődik. A mély agyagtalajokat előnyben részesíti. Jó termőhelyen gyors a növekedése. Magassága 20-30 méter. Törzse csavarodott, ezért ipari felhasználásra kevésbé alkalmas. Koronája terebélyes,

nagy tartóágakra tagolódik, alsó ágai ívesen lefelé hajlanak. Kérge szürkésbarna színű, pikkelyekben leváló. Hajtása világos színű, szürkésbarna árnyalatú, vastag. Rügyei nagyok, sötétbarnák, ragadósak. Levelei keresztben átellenesen állnak a hajtás tengelyén, melyhez hosszú nyéllel csatlakoznak (1a. kép). Tenyeresen összetett levele 5-7 ülő, nyeletlen levélkéből áll. Hosszúságuk 10-25 cm. Színük élénkzöld, fonákjuk kezdetben pelyhesen szőrös. Virágai végálló bugás fürtben csoportosulnak (1b. kép). Az egyenként 2 cm-es virágok fehér színűek, a sziromlevelek hullámosak, közepükön citromsárga, majd okkersárga, később - a virágzás végén, az összes portok felnyílása után - kárminpiros folttal. Ez a folt 6 mm hosszú és mintegy 3 mm széles. Egy-egy virágzatban több száz (akár 400) virág is lehet: 1-1 virágzati ágon 10-12 darab; a virágzat elágazásainak száma pedig átlagosan 30-34. Ez a virágrendszer a virágzási sorrendiségét is meghatározza egy-egy virágnak. Számukhoz képest ezek közül viszont csak kevésből fejlődik ki termés.

A virágok kétoldalian részarányosak (zigomorf szimmetriájúak). A párta 5-6 sziromból áll. A virágzatban porzós, termős és hímnős virágok is találhatók. A legtöbb virág porzós, sőt a csak porzós virágokból álló fürtök sem ritkák.

Április-májusban, olykor június elején nyílnak. Termése 4-5 cm-es, gömbölyű, szúrós, kopácsokkal nyíló tok, melyben a lehetséges 3 rekeszből általában nem fejlődik ki mindegyik (2a. kép). Magja nagy, barna színű, fényes felületű és feltűnő, világos köldökfoltot visel (2b. kép). Ha a tokban egynél több mag fejlődik, akkor azok alakja ellaposodik. Magas szaponintartalma miatt csak vadtakarmánynak való, de vadgazdálkodási jelentősége nem elhanyagolható. A nagyvad előszeretettel fogyasztja. Az avarból kioldódó szaponin allelopátiás (csírázás-, növekedésgátló) hatást is kivált, a bokrétafák alatt ezért a növényzet gyér vagy a talaj teljesen csupasz.

2. kép: Vadgesztenye termése (a) és magja (b)
2. kép: Vadgesztenye termése (a) és magja (b)

Méhészeti jelentősége

A méhek nektárt és virágport egyaránt gyűjtenek róla. A nektárja főleg szacharózt, más néven répacukrot, (diszacharid, amelyet 1 glükóz és 1 fruktóz molekularész alkot), kevesebb fruktózt (monoszacharid; gyümölcscukor, a legédesebb természetes cukorféleség) és még kevesebb glükózt (monoszacharid; szőlőcukrot) tartalmaz.

A nektár cukorértéke német vizsgálatok szerint 1,1 mg. Méze színtelen, áttetsző, majd egy idő után sárgás árnyalatú, gyorsan kristályosodó. A vadgesztenyével kapcsolatosan már évtizedekkel korábban, külföldi és hazai méhészeti irodalomban egyaránt tudósítottak káros hatásokról, de az ellenkezőjéről - kiváló méhészeti jelentőségéről is.

A káros hatások közül írtak a fiasítás és a kifejlett méhek pusztulásáról, törpe méhekről, a dolgozók élettartamának csökkenéséről. A vadgesztenyenektár aránylag szegény virágporban, így elsődlegesen a méhek által begyűjtött pollenjét és annak szaponintartalmát tették felelőssé a kutatók. A méheket egyoldalúan vadgesztenyepollennel táplálva azok rövidebb ideig éltek. Ám ez viszonylag elhanyagolható mértékű, csupán 1,2 nap volt a kontrollhoz képest, a fiasításban pedig nem mutatkozott káros hatás. A méhek a felvett nektárból az előbelükben képesek megkötni, raktározni a szaponin egy részét. Így a dolgozók a gyűjtéskor azokat a fákat látogatják elsősorban, amelyek szaponinban szegények. (A szaponintartalom az időjárásnak is köszönhetően az évenkénti változások mellett egyedi különbséget is mutat.) Idősebb méhészek, akiknek a röpkörzetében sok a vadgesztenyefa, inkább arról számoltak be, hogy sosem tapasztaltak káros hatást, sőt a családok kiválóan fejlődtek. Mindenesetre kitöltheti a gyümölcsvirágzás utáni, akác előtti hézagot a hordásban. Egyes években nem mézel. Évente átlagosan 2-3 kg, néha ennél nagyobb hordás is előfordulhat a területtől függően. Ez a méz alapvetően az akác előtti tisztítópergetésünkben jelentkezhet.

Ültetése/telepítése, károsítói

Útfásításokban szemet gyönyörködtető látvány, ám ezeknek a gesztenyesoroknak jelentős része mára elöregedett, faanyaguk korhadása miatt pedig a közlekedésre veszélyesek. Sok helyen a koronák csonkolásával még igyekeznek fenntartani életüket és védelmi funkciójukat meghosszabbítani. Ha csemetéjét akarjuk ültetni, akkor napos fekvést válasszunk neki. Vízigénye közepes, fiatal korában a rendszeres öntözést megkívánja. Később azonban jól tűri a szárazságot és egyébként a szennyezett városi levegőt is. Gyökerei mélyre hatolnak, ezért az átültetést rosszul viseli. Metszést az elhalt száraz ágakon és beteg hajtásokon kívül nem igényel. A kertészeti változatait többnyire oltással szaporítják.

Hazánkban a legnagyobb problémát a vadgesztenye-levélaknázómoly (Cameraria ohridella) okozza. Macedóniában figyelték meg először ezt a károsítót, Magyarországon 1993-ban jelent meg inváziószerűen és azóta sem tudtunk megszabadulni ettől a problémától. Ezek a kis méretű rovarok a levél bőrszövete alatt készítenek járatokat, úgynevezett aknákat.

A károsított levelek gyorsan megbarnulnak, elszáradnak és lehullanak. Ezért kopaszak már nyár végén a vadgesztenyefák. Az aknázó moly kifejlett báb alakban telel át a fertőzött, lehullott levelekben. Tavasszal áprilisban bújnak elő a kifejlett lepkék, a fatörzsön felmásznak az alsó levelekhez, ahol lerakják a tojásaikat. Ezért egyrészt úgy védekezhetünk ellene, ha a lehullott avart összegyűjtjük és eltávolítjuk a fák alól. Ezzel a módszerrel a molyok száma akár annyira lecsökkenthető, hogy kémiai-vegyszeres védekezésre már nincs is szükség. Másik védekezési mód a fajtaválasztás: az Észak-Amerika délkeleti részéről származó vörös vadgesztenye (Aesculus pavia L.) és a közönséges vadgesztenye hibridje, a pirosvirágú vadgesztenye (Aesculus × carnea Hayne) az aknázómollyal szemben ellenálló. Virágai húspirosak vagy élénkvörösek. Amellett, hogy dekoratívabb a megjelenése, nektárt is bővebben választ ki, ráadásul később is virágzik, így méhlegelőjavításra alkalmasabb lehet.

A közönséges vadgesztenye másik károsítója a Pseudomonas syringae nevű kórokozó, amely elsősorban Németországban pusztít. Hazánkban is megjelent már, de a gesztenyén még nem, csak gyümölcsfákon találták meg előfordulását és kártételét.

A fertőzés következtében a fa kérge felreped, a törzsén barnás folyás keletkezik, a nyílásokon pedig a fa belsejét roncsoló gombaspórák hatolnak be. A betegség nagyon gyakran okoz teljes pusztulást, a fiatal fák szinte esélytelenek vele szemben. A fertőzés megállíthatatlan, mert egyelőre senki sem tudja, hogy pontosan hogyan terjed.

Mindenesetre ültetését érdemes lenne felkarolni (gyerekként ki ne gyűjtötte volna termését, hogy gyufaszálak segítségével játékfigurákat készítsen belőle?), hisz tavasszal méheinknek nektárt és virágport szolgáltat, a nyár folyamán pedig propoliszt is gyűjtenek róla.

Lászka István Attila

okleveles erdőmérnök, okleveles agrár-mérnöktanár

Vanyarc/Domoszló

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2020/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A pazar dáliák

A júliustól októberig nyíló szabadföldi dáliák ékei a kerteknek, pazar virágzásuk a korai fagyokig eltart. A virágágyakat mozgalmassá teszik, méghozzá nem is akárhogyan, hiszen a virágok mérete, formája és színe rendkívül változatos. Szédítően gazdag árnyalataik miatt színkirályoknak is nevezik őket.

Színkavalkád a Gyöngyösi sétányon

A főváros XIII. Kerületi Önkormányzata immár tizennyolcadik alkalommal rendezte meg az egynyári virágok bemutatóját a Gyöngyösi sétányon. A vírusjárvány ellenére idén 60 809 egynyári növényt ültettek ki a kerület közterületeire, ennek harmada a Gyöngyösi sétány 1043 négyzetméterét borítja.

A varroa atka elleni védekezés 7 pontja

Ahhoz, hogy a méheink legádázabb ellenségével szemben, a varroa atkával csatát nyerjünk és a mézünk tiszta maradjon, az alábbi pontokat kell figyelembe vennünk.

Minden eddiginél nagyobb kártétel az erdőkben

A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése szerint 2019-ben mintegy 31,7 millió köbméter fát kellett kivágni a német erdőkben rovarok okozta kártétel miatt. 

Egy újabb „aranyhasú” hazajutásában segített az ÁHSZ

Ismét eredményes akción van túl a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Állami Halőri Szolgálata (ÁHSZ). A halászati őrök a júniusban felderített ügyben az eljárást és bírságolást követően sikeresen visszaszállítottak az eredeti élőhelyére egy újabb jogszerűtlenül kifogott és áttelepített tőpontyot.

„Az év legzöldebb hete”

Idén negyedik alkalommal rendezték meg az ország különböző pontjain zajló vándortáborokat. Ám ezúttal egy új „elemmel” bővült a táborok száma, ugyanis a VíziVándor, a BringásVándor és az Erdei Vándortábor mellett Zarándoktúrára is jelentkezhettek a felső tagozatos és középiskolás diákok kísérőtanáraikkal.

Megkérdeztük a méhészt: Hogyan gyéríti az atkát nyáron?

Itt a nyár, véget érnek a pörgetések, amikor is az atkagyérítés és -írtás valamilyen formáját el kell végezni ahhoz, hogy a méhek a beteleléskor a lehető legkevesebb atkaszúrást kapják. Az atkagyérítés fontosságának megértése és az egész évet átfogó gyérítési stratégia kulcsfontosságú a méhek életben tartásához és a méhészkedés sikeréhez. Erről kérdeztük a méhészeket.

Mit tegyünk vagy ne tegyünk medvetalálkozásokkor?

Országszerte egyre több helyről érkeznek hírek medveészlelésről. Bercel, Petőfibánya, Budapest XII. kerület, lehetne folytatni a sort, legutóbb például erdőjárók ismét medvét láttak a Mátrában. Nos, ahogy a székely mondás tartja: „A medve nem játék” – és tényleg nem az. Éppen ezért a Bükki Nemzeti Park összeállított listát, hogy miként viselkedjünk, ha medvével találkozunk.

Tűzgyújtási tilalom az alföldi térségben

Az elmúlt napok átlagosnál melegebb időjárása miatt az alföldi térség erdőterületein található avar, gyep és tűlevél réteg kiszáradása miatt fokozott tűzveszély alakult ki. 2020. augusztus 1-től három megyében életbe lépett a tűzgyújtási tilalom.

Elrajtolt az idei tiszai PET Kupa mezőnye Záhonyból

Elrajtolt a 8. PET Kupa mezőnye hétfőn Záhonyból, a versenyben résztvevő, újrahasznosított anyagokból készült hajók legénysége a következő egy hétben várhatóan több tonna folyami hulladéktól szabadítja meg a Tisza Záhony és Tokaj közötti szakaszát.