Back to top

A legeltetés művészete

A legeltetés a gyepek kezelésének legelterjedtebb módja, és természetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos. Ugyanakkor az állatok legelési szokásai nemcsak fajonként, hanem gyakran fajtánként is eltérőek lehetnek. Az ezzel kapcsolatos tudnivalók alapjait Burinda Tamás, a Hortobágyi Nonprofit Kft. gazdálkodási osztályvezetője összegezte lapunknak.

A Hortobágyon legelő őshonos állatfajok közül a ló a legválogatósabb
A Hortobágyon legelő őshonos állatfajok közül a ló a legválogatósabb

A Hortobágynak és környékének évszázadokon át a legelőre alapozott állattartás volt a legfontosabb gazdasági tényezője, azonkívül Debrecen és a további mezővárosok lakossága számára a megélhetés biztos forrása, gazdagságuk kulcsa. Nem meglepő tehát, hogy a pásztorok birtokában hosszú idő alatt felhalmozódott ismeretanyag szinte tudománnyá emelte a legeltetést. Napjainkban a területen gazdálkodó, számos őshonos állatfajt tenyésztő Hortobágyi Nonprofit Kft. számára ennek a hatalmas tudásanyagnak a megőrzésén túl a természetvédelmi szempontok figyelembe vétele is kiemelkedően fontos, mivel a legelő- és gyepterületek sokszor védett madarak táplálkozó-, szaporodó- és élőhelyei is egyben.

A legeltetés a gyepek kezelésének legelterjedtebb módja, és hatását hosszabb időn keresztül kifejti, mint a kaszálás vagy az égetés. A

z állatok többnyire szelektíven legelnek, válogatnak a legelőn található növények közül: némelyeket előnyben részesítenek, másokat inkább elkerülnek.

De nemcsak az egyes növények között van preferencia-sorrend, hanem sokszor a növényi részek között is válogatnak; rendszerint a fiatal, zöld levél a legkedveltebb számukra. Ugyanakkor jelentős lehet az eltérés az egyes növényi részek kedveltsége tekintetében a vegetációs időszak különböző részeiben is. Ez a mind térben, mind időben szelektív táplálkozás egyes növényfajok visszaszorulásához, másoknak pedig az előtérbe kerüléséhez vezethet. Ezért a legelő vegetációja bizonyos mértékig mozaikossá válhat, ami növeli a terület diverzitását.

A rendelkezésre álló növények közötti válogatás, a legelési szokások eltérései nemcsak állatfajok, hanem gyakran fajták között is megfigyelhetők. Ennek köszönhetően minden fajnak vagy fajtának más-más hatása van a legelőterületekre, meghatározva a gyep fajösszetételét és szerkezetét. A racka és a merinó juhok a talajhoz közel rágnak, és a rövid, lágy füvű legelőket kedvelik. A durvább, magasabb növényeket lehetőség szerint elkerülik, így a rövid füvű és a magasabb növényzet mozaikosságát hozzák létre a legelés során. A patás háziállatok közül a juhok esetén a legkisebb a legelőt érő taposási kár. A fajták között a testtömeget tekintve is vannak különbségek: a kisebb testű rackánál lényegesen kisebb a taposási nyomás a talajon, mint a majdnem kétszer akkora merinónál.

A magyar szürke marha legeléskor a nyelvével kanyarintva körbefogja, majd letépi a fűcsomót, ezért a rövid, 15 centiméteresnél alacsonyabb füvű legelők nem alkalmasak marhalegelőnek.

Legelés közben egyenletesen eloszlik a területen – hortobágyi kifejezéssel szólva „szépen terül – a gulya, ezért a legelőt egyenletesebben használja, mint a juh. A pásztor is jobban észreveszi a betegség nyomát az állatokon, ha nem összetömörülve, hanem „terülve” helyezkednek el a legelőn.

Kosina Péter gulyás számadónk szavaival élve: a tavaszi legelő fűféléi százféle gyógynövényt rejtenek, melyek béltisztító, tüdőtisztító hatásúak. Emellett a tavaszi legeltetés hatékonysága azért is kulcsfontosságú, mert a jószág egész éves kondícióját meghatározza, hogy az értékes tavaszi legelőn mennyire lehet „kilegeltetni” az állatot. Az őszi legelő tulajdonképpen már csak sarjúmező, tápanyagban, kalóriában jóval gyengébb a tavaszinál. A szürke marha taposása jelentősebb a kisebb testű fajokénál, de mivel relatíve kevesebb állat mozog egy területen, kevesebb védett madár fészkét tapossák el, és a ritka növények kilegelése is ritkább.

A házi bivaly legelési szokásai sokban megegyeznek a szürke marháéval, azonban életmódjából, meleg éghajlatról való származásából adódóan sokkal jobban kedveli a nedves gyepeket. Előszeretettel tartózkodik tavak, dagonyázásra alkalmas helyek közelében.

A ló a Hortobágyon legelő őshonos állatfajok közül a legválogatósabb. Egyes növényfajokat, például a vadzabot és a sás friss zöld hajtásait szinte teljesen kifalja a területről, míg másokat – a kemény, fás szárú, keserű vagy savanyú ízűeket, például a réti őszi­rózsát – messziről elkerüli.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2020/27 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Az Öko (bio) tejtermelés feltételei

Ahhoz, hogy az elmúlt évek európai „élelmiszer botrányai” ne ismétlőd­jenek meg, nagyobb hangsúlyt kell fordítani a termelő állatok egészségének megőrzésére, továbbá a mezőgazdaságban alkalmazott nagy mennyiségű kémiai anyagok felhasználásának vissza­szorítására. Egyebek mellett ezen okok vezettek oda, hogy ismét előtérbe került az évezredek óta folytatott tradicionális (öko)gazdálkodás szükségessége.

Vendégségben Soholláron

A titokzatos, máig megfejtetlen nevű Sohollár a 75-ös főútvonalon, Bak és Pölöske között félúton található. A Zalaerdő Zrt. vadászháza felé lehajtva már szarvasokkal is találkozhatunk, és ha nyitva marad a kapu, becsalogatja őket a parkba a kíváncsiság. A helyet a vadászok jól ismerik, de a vadászház konyhája és a környékbeli látnivalók már az első alkalommal rabul ejtik a kirándulókat is.

A mudi története és használata

Terelő pásztorkutya fajtáink közül talán a mudi kialakulásának története ismert a legkevésbé. Egykor szinte csak fekete színben előforduló, hegyesfülű, villámlábú és pengeagyú terelőkutya-fajtánk hosszú időn át méltatlanul mellőzött, szinte jelentéktelen vidéki kutyaként volt ismert.

Egy újabb „aranyhasú” hazajutásában segített az ÁHSZ

Ismét eredményes akción van túl a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Állami Halőri Szolgálata (ÁHSZ). A halászati őrök a júniusban felderített ügyben az eljárást és bírságolást követően sikeresen visszaszállítottak az eredeti élőhelyére egy újabb jogszerűtlenül kifogott és áttelepített tőpontyot.

Mi lesz veled, ürge?

Az ember nem is gondolná, hogy napjainkra fokozott törvényi oltalom érvényes az ürgére. Ennek a kisemlős-fajnak a pénzben kifejezett értéke 250 000 Ft, pedig pár évtizede még tűzzel-vassal irtották országszerte. A faj 1982-től vált védetté, 2014 óta viszont már fokozottan védettnek nyilvánították.

Az ellés öröme és bánata - kecsketartás

Városiként költöztünk pár éve faluba, az első pillanattól kezdve az önellátás szándékával, állatokat tartva, növényeket nevelve. A Kistermelők Lapja júniusi számában kecsketartókká válásunk históriájáról meséltem, és az igyekezetünkről, hogy gidákkal gyarapodjon az állományunk. Több hónapnyi kudarc után, egy új baktól, Mihálytól vártuk a sikert…

Erősödő európai bárányárak

A bárányárak tovább emelkedtek az elmúlt héten, ezzel az EU átlagértékei most a 2018 májusa óta rögzített legmagasabb árszintet érték el.

„Az év legzöldebb hete”

Idén negyedik alkalommal rendezték meg az ország különböző pontjain zajló vándortáborokat. Ám ezúttal egy új „elemmel” bővült a táborok száma, ugyanis a VíziVándor, a BringásVándor és az Erdei Vándortábor mellett Zarándoktúrára is jelentkezhettek a felső tagozatos és középiskolás diákok kísérőtanáraikkal.

Tűzgyújtási tilalom az alföldi térségben

Az elmúlt napok átlagosnál melegebb időjárása miatt az alföldi térség erdőterületein található avar, gyep és tűlevél réteg kiszáradása miatt fokozott tűzveszély alakult ki. 2020. augusztus 1-től három megyében életbe lépett a tűzgyújtási tilalom.

Elrajtolt az idei tiszai PET Kupa mezőnye Záhonyból

Elrajtolt a 8. PET Kupa mezőnye hétfőn Záhonyból, a versenyben résztvevő, újrahasznosított anyagokból készült hajók legénysége a következő egy hétben várhatóan több tonna folyami hulladéktól szabadítja meg a Tisza Záhony és Tokaj közötti szakaszát.