Back to top

Énekes bajnok Dél-Amerikából - A tűzpinty

A legtöbb tollast fajtisztán tenyésztve értékelik nagyra a madarászok. Vannak azonban kivételek, mint a tűzpinty, mely leginkább a narancsvörös színű kanári kitenyésztése kapcsán került rivaldafénybe.

A pasztázásnak, mely a kanárimadárnak egy rokonfajjal való keresztezését jelenti, hosszú évszázados hagyományai ismeretesek Európában. Nálunk is sokáig dívott például a tojónak tengelichímmel való párosítása. Az e keresztezésből létrejött madarak külsőre általában a tengelicre emlékeztettek, viszont a hímek éneke érdekes keverékét mutatta a két fajnak.

A kanáritenyésztők sokáig nem tudták megoldani a vöröses színű kanárik kitenyésztését, de amikor kiderült, hogy a faj a tűzpinttyel könnyen keresztezhető, és az így létrejött hibridek közül a hímek általában termékenyek, ráadásul még narancsvörös színben is pompáznak, nem volt kétség, hogy ezt a lehetőséget kihasználva a kanáribarátok létrehozzák a hőn áhított színt. A tűzpinty éneke gyönyörűséges, leginkább a hazánkban is előforduló csízére emlékeztet. Nemcsak a hím, hanem ritkán, bár koránt sem olyan intenzíven, a tojó is dalra fakad.

Élőhelyén kipusztulóban

A tűzpinty, mely természetesen keresztezés nélkül is értékes madár, Venezuela északi és Kolumbia északkeleti területein még a XIX. században is közönséges fajnak számított. Trinidad és Tobagóban sem volt ritkaság, innen azonban sajnos a befogások miatt teljesen kipusztult. Szerencsére a közelmúltban, Brit Guyanában is találtak egy kisebb populációt. Mivel hajdan tízezerszám importálták, ezért a fogságból kiszabadult madaraknak több helyen, így például Kubában és Puerto Ricoban is kialakultak kisebb állományai.

A tűzpintyek fogságban való tartása Dél-Amerikában gyakorlatilag az első fehér telepesek megérkezésével kezdődött, és több évszázadon keresztül olykor-olykor kisebb számban eljutottak Európába.

Mivel hőigényes fajról van szó – a fogságban tenyésztett egyedek is csak nehezen bírják a 15 °C alatti hőmérsékletet –, így nem meglepő, hogy kényes, nehezen tartható madár hírében állt az öreg kontinensen. A XIX. század utolsó harmadában a polgárosodás és a velejáró jólét hatására azonban tömegigény mutatkozott a trópusi fajokra is, így 1870 körül Hagenbeck, a híres német állatkertépítész és állat-nagykereskedő tömegesen kezdte importálni e madarakat. Az 1940-es évekre a tűzpinty vadonbéli állománya olyannyira megritkult, hogy Venezuelában védetté nyilvánították, súlyos büntetést szabtak ki az illegális befogókra, tartókra. Az élő­hely­pusztítás és az illegális befogás sajnos azonban továbbra is zajlott, és a jelenlegi venezuelai humanitárius válság miatt félő, hogy a faj ebből az országból is végleg kipusztul. Jelenleg a vadonélő populáció számát mind­össze 1000 körülire becsülik, amibe bele kell érteni az eredeti élőhelyén kívül, de a természetben élő madarakat is.

A tojó egymaga kotlik

Szerencsére, ahogy a tűzpinty ára fokozatosan emelkedett, a díszmadártenyésztők úgy kezdték el intenzív tenyésztését. Viszonylag könnyen költésre bírható, egy-egy párnak azonban legalább egy 80 x 40 x 60-as férőhelyet biztosítsunk, ahol egy kanárik számára megfelelő fészekkosarat helyezzünk el. Fészekanyagnak kiválóan megfelelnek a puha fűszálak, de vannak olyanok, akik kenderkócot vagy kókuszrostot is adnak a madaraknak. Az elkészült fészekbe a tojó általában a korareggeli órákban rakja le napi rendszerességgel szürke vagy kékesfehér alapon vörösbarna foltokkal tarkított tojásait. Egymaga kotlik mintegy két hétig, és a kikelt fiókákat is egyedül eteti azok kirepüléséig. De a hím sem tétlenkedik, ő hordja párjának az eledelt. Amikor az utódok kirepülnek, mindkét nem etet.

A tűzpinty vagy tűzcsíz, megint más néven kapucinuscsíz hímjének alapszíne narancsvörös, míg a fej, a torok, a szárny és a farktollak egy része fekete.

Azonban a tojónál a vöröses­szürke szín dominál, de a farkcsík és a felső farokfedők vörösek. A fiatalok a tojóra hasonlítanak, de a vörös tollazat még hiányzik. Mivel a tojók jóval ritkábbak, legyünk résen vásárláskor, nehogy fiatal, még ki nem színesedett egyedeket sózzanak ránk, biztos tojó gyanánt.

A mintegy 10,5 centiméteres örökmozgó madaraknak igazi lénye akkor bontakozik ki, ha egy kisebb, növényekkel dúsan beültetett volierben tartjuk őket tavasztól őszig, ahol évente csak két költést engedélyezünk számukra. Táplálásukra a kanári­takarmány megfelelő, de ezt még egészítsük ki díszpintyek részére szánt magkeverékkel, emellett különféle gyom- és fűmagvakkal, rügyező és leveles hárs-, nyír- és égergallyakkal. Állati fehérje gyanánt megfelel a gyári rovareleség, a tojásos eleség, de levéltetvekkel is kedveskedhetünk nekik.

Ma már a tűzpinty fogságban tartott állománya sokszorosa a vadonbélinek, és színváltozatai is ismeretesek a barnától az acháton át a topázig.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2020/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Pilisi lakomák

A Pilis lenyűgöző, fenséges, fejedelmi hely. Szinte hallani Mátyás király vezéreinek döngő lépteit, s ahogyan kupáikat a nehéz asztalra csapják. Régen királyi vadászterület volt, ám méltóságát máig megőrizte. A Római birodalom virágzásának idején a Duna mentén futó védvonalakat összekötő utak közül több a Pilis, Visegrádi-hegységen keresztül vezetett.

A siker küszöbén a muraközi ló

Új fejezetet nyitott a muraközi ló regenerálásában, amikor 2016 októberében V. Németh Zsolt államtitkár bejelentette a muraközi kutatási program indítását.

Újabb fontos lépés az állatok védelméért

Az állatvédelemért felelős miniszteri biztos országos szinten lépett fel a húsevő prémes állatok prémcélú hasznosításával kapcsolatban. Ovádi Péter a közösségi oldalán közzétett videóban elmondta, több megkeresés érkezett hozzá a húsevő prémes állatok prémcélú hasznosításával kapcsolatban, a jelzett problémákról haladéktalanul egyeztetett Nagy István agrárminiszterrel.

Megkezdődött a madáretetési szezon

Az első fagyok beköszöntével megkezdődött a 131. országos énekesmadár-etetési szezon, amely 1890 óta vonja be Magyarország lakosságát a madáretetésbe. A mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése egyedülálló élményt kínál a kertekben, a parkokban és az emeletes házak ablakaiban, erkélyein is - olvasható a Magyar Madártani Egyesület közleményében.

Ez a pásztorok kedvenc kutyája

Amíg lesznek pásztorok, megmaradnak a sinkák is – vallják a Hortobágyon arról a több emberöltő óta a juhászok, gulyások által használt és alakított szívós kutyafajtáról, amelynek „pedigréjét” nem papíron, hanem a fejükben őrzik a pusztában élők.

Elkészült a világ méhösszeírása

A világ 20 ezer méhfajáról készült összeírás jelent meg a Current Biology folyóiratban. Kínai és szingapúri kutatók állították össze a méhek eloszlásáról és a jelenlétüket befolyásoló tényezőkről szóló jelentést több mint 5,8 millió publikáció alapján.

Veszett kutyát találtak Románia magyar határ menti területén

November közepén veszettség vírusát mutatta ki a román állategészségügyi szolgálat egy kutyában a magyar határtól alig több mint 10 kilométerre fekvő, Szatmár megyei Egri (Agris) településen. Idén ez a negyedik diagnosztizált eset keleti szomszédunkban, de most először regisztráltak megbetegedést ennyire közel a magyar határhoz.

Most van az antibiotikum tudatos használatának világhete

Ezen a héten zajlanak a globális antibiotikum tudatosság hetének eseményei, amit néhány évvel ezelőtt azért indított el az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), hogy felhívja a figyelmet az antibiotikumok felelősségteljes használatára.

Téli madáretetés tudnivalói

A nyirkos, ködös ősz beköszöntével apró énekesmadaraink meghúzódva a fák és bokrok rejtekében, próbálják átvészelni a zord időjárást, amelyet a hamarosan érkező tél cúgja tetőz majd. Felelősségteljesen kell gondoskodnunk róluk és etetésükről, mert a hó és fagy lepte tájon alig találnak majd élelmet maguknak. A madáretetők kihelyezéséről és helyes használatukról szolgálunk néhány tanáccsal.

Újabb kártevő jelentkezett a mezőgazdaságban

Egyelőre még elég ritka fajnak számít, de a Szigetköz és a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén kifejezetten gyakorivá vált egy bizonyos invazív emlősfaj, amely további terjeszkedése esetén a mezőgazdasági területekre és a hazai ökoszisztémára is nagy veszélyt jelenthet. A hódhoz méretben és kinézetre is hasonlító nutria alapvetően Dél-Amerikában őshonos.