Rekordhozamokat várnak Szerbiában

Itt, a Duna-Tisza-közének csücskében megtanulták a termelők, hogy a több évtizedes átlagok alapján a június a legcsapadékosabb hónap, olyankor rendre 90–100 milliméter eső áztatja a földet – és azt is, hogy amikor aztán július-augusztusban megérkezik a nagy meleg, a talajból rendre eltűnik a nedvesség. Nem ritka, hogy már júliusban, ahogy itt mondják, „gatyásodásnak” indulnak a haszonnövények. Ez azt jelenti, hogy a szárazság mértékétől függően szép lassan elkezdődik alulról a kényszerérés. Turgornyomás híján ilyenkor először lekonyulnak, majd megsárgulnak, végül lehullanak a levelek, a szemtermés pedig foghíjasan érik be.

Aztán jött a június 210, a július 56, az augusztus pedig nem kevesebb, mint 118 milliméter esővel. Tehát a három nyári hónapban összesen 384 liter víz került a talajba, amire emberemlékezet óta nem volt példa a térségben.

Így még a legnagyobb forróságban is vígan zöldelltek a növények, a kukoricánál, a szójánál és a napraforgónál is gond nélkül zajlott a szemfeltöltődés. A múltban is volt rá példa, hogy augusztus végéig 536 milliméter eső leessen, de arra nem, hogy a nagy része akkor érkezzen, amikor a legnagyobb szükség van rá: a forró nyári hónapokban.

A tavalyi termésű kukoricának jelenleg viszonylag jó ára van, 19,5 dinárt, mintegy 59 forintot fizetnek érte a felvásárlók (1 RSD = 3,0208 HUF). Most úgy néz ki, hogy a hamarosan megkezdődő betakarítás alkalmával 14 dinár körül lesz az új kukorica ára. Ez kevésnek tűnik, de ha a jóslatok valóra válnak és rekordtermés lesz, akkor a mennyiség pótolja majd az alacsonyabb ár miatti kiesést.

Jól termett a napraforgó, de...

A Vajdaságban augusztus végén, a napra­forgó cséplésével kezdődött a terménybetakarítás. A tartományban a legnagyobb területen a réti földekben bővelkedő Bánátban termesztik a gazdák, mert a tapasztalatok szerint az olajnövény meghálálja a talajvíz közelségét. A hozamok, ahogy lenni szokott, az alkalmazott agrotechnikától függően tarkák, 2,3–4,1 tonna között alakulnak hektáronként.

A termelők szerint 35-40 dinár volna az elfogadható, méltányos felvásárlási ár, de, sajnos, nem ők diktálnak. Még mindig túl nagy a kínálat ahhoz, hogy a jelenleginél nagyobb anyagi haszonnal járjon az olajosmagvú növény termesztése.

A járvány miatt kevésbé keresett a malac és a bárány

Szerbiában nagy hagyománya van a malac- és báránysütésnek. Nem múlhat el családi ünnep, vásári rendezvény vagy falusi búcsú úgy, hogy ne kerülne az asztalra tűzön forgatott vagy kemencében sült malac vagy bárány. Ennek tudható be évtizedek óta, hogy bármennyire is hullámvölgybe került a sertés- vagy a juhtenyésztés, a malac és a bárány iránt mindig stabil volt a kereslet. Csakhogy most megváltozott a helyzet. A járvány miatt március 15. óta tartó vészhelyzetben nem lehet tömegrendezvényeket tartani, és az éttermek forgalma is megcsappant, így a pecsenyesütők munka nélkül maradtak. Egyedül kisebb családi rendezvényekre sütnek malacot vagy bárányt, így megcsappant a kereslet az ínyencségek iránt. Ennek tudható be, hogy a malac ára élősúlyban 220 dinár (664 HUF) – akárcsak a hízott sertésé –, a bárányé pedig 250 (750 HUF) dinár körül alakul.

Marad-e az agrárminiszter? Szerbiában parlamenti választásokat tartottak júniusban, és október elejéig meg kell alakítani az új kormányt. Branislav Nedimović eddigi mezőgazdasági miniszter neve nem véletlenül került fel a potenciális kormányalakító-jelöltek listájára. Eredményes munkája és közvetlen stílusa a legnépszerűbb tárcavezetővé tette egész Szerbiában. Nedimovićtól a minap megkérdezték az újságírók: mire a legbüszkébb az elmúlt 4 éves ciklusban megvalósított tervei közül? Ezt válaszolta: „Az elmúlt 4 évben a mezőgazdaságot sikerült előbbre sorolni a prioritások szintjén, mint ahol az előző időszakban volt, amit tükröz, hogy az agrárköltségvetésből támogatásokra fordított összeg a 2,5-szeresére növekedett. Sikerült elérni, hogy az IPARD-alapból 225 millió eurónyi támogatásra pályázhassanak a szerbiai gazdálkodók, amire korábban nem volt példa. A 4 év alatt újabb 50 ezer hektáron építettek ki öntözőrendszer az országban, és további új öntözési projektek megvalósítása is folyamatban van.” Arra a kérdésre, hogy elfogadná-e a kormányalakító szerepét, szerényen úgy felelt, hogy ezen nem gondolkodott, a rábízott feladatokat szeretné továbbra is szorgalmasan elvégezni. A dolgok jelenlegi állása szerint valószínűbbnek tűnik, hogy Nedimović marad a posztján, és hogy emellé megkapja a miniszterelnök-helyettesi posztot, mintsem hogy kormányfő legyen belőle. De ez is egyértelműen mutatja, hogy az államfő és az eddigi miniszterelnök mennyire elégedett a teljesítményével.

A kezdeti sikerek után azonban kiderült, hogy nincs igény a szerbiai marhára. Így most 240 szerbiai bikahizlaló kéri az állam segítségét, hogy szerezzen a jelenleginél jobb felvevőpiacot számukra, mivel történelmi mélypontra, 1,2 euró/kg-ra csökkent a hízott marha felvásárlási ára – úgy, hogy eközben a tágra nyílt árolló miatt 5,5–6 euró között mozog a marhahús ára az üzletekben. Olyan nagy haszonkulccsal a húsfeldolgozó üzemek még sosem dolgoztak, mint napjainkban. Némi árcsökkenés, kb. 5 százalékos közben azért tapasztalható a húsboltokban. Szerbiából jelenleg csak egy húsüzem szállít marhahúst külföldre, és egyedül ez fizet 1,85 eurót a hízott bikákért, de a felvevőképessége eltörpül a hatalmas kínálat mellett. A hizlalók szerint csak 2 eurótól magasabb felvásárlási ár szavatolná nekik a veszteségmentes hizlalást, így azt kérik a kormánytól, hogy ha piacot nem talál, minimum duplázza meg a szarvasmarha után egyedenként járó 15 ezer dináros (45 300 HUF) állami támogatást, hogy legalább a veszteségeiket lefedhessék. A 240 tiltakozó tenyésztő istállóiban több mint 3 ezer eladásra érett, 400 kilo­gramm körüli bika vár értékesítésre.

Két jó hír a szerbiai élelmiszertermelők számára

Az egyik, hogy két szerbiai tejfeldolgozó üzem, a négyszáz tejtermelővel együttműködő nagybecskereki Mlekoprodukt és az Ub községben működő Mlekara Ub megkapta a kínai kormány engedélyét, hogy sajtféléket és gyermektápszernek való tejet szállítson az országba. Ha abból indulunk ki, hogy 2019-ben Szerbia 10,5 millió dollár értékben szállított élelmiszeripari termékeket Kínába, és hogy a két szerbiai tejüzem előtt megnyílt lehetőség ennek az összegnek alig 0,3 százalékát teszi ki, akkor is örülni kell neki és ugródeszkaként kell rá tekinteni.

A másik örvendetes hír, hogy Szerbia stratégiai szövetségesének számító Oroszország kormánya jóváhagyta egy szabadkereskedelmi megállapodás alá­írását, amely az Eurázsiai Gazdasági Unió (EAEU) és Szerbia együttműködését szabályozza. A dokumentumban foglaltak gyakorlati alkalmazása lehetővé teszi a szerbiai élelmiszertermelők számára, hogy vámmentesen szállítsanak árut a 183 millió fogyasztót jelentő, Oroszországot, Belaruszt, Kazahsztánt, Örményországot és Kirgizisztánt lefedő eurázsiai piacra. A szerbiai mezőgazdasági minisztérium úgy látja, hogy az országnak elsősorban sajtjaival és kiváló pálinkáival van esélye betörni a hatalmas új piacra.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.