Back to top

Sebesen fut, kiváló vadász – a magyar agár

Erős csontozat, karakteres, áramvonalas fej- és testforma, közepes méretű fülek. Izmos, kitartó, és rossz talajon is nagyon gyors. Szaglása jó, de inkább szemmel vadászik. Minden agárszínben előfordulhat, de a vadászaton elsősorban tigriscsíkosakat használnak.

Éppen olyanok, mint a Jászságban élő Szloboda István állatai, amelyekkel a szokásos délutáni séta közben találkoztunk a kora őszi Zagyva partján. Relatív – feleli Szloboda István arra a kérdésre, hogy okos, intelligens állat-e a magyar agár. Úgy jellemzi ezeket a kecses, erős jószágokat, hogy nem buták, de nem is szolgalelkűek. Bár úgy tartják, hogy nem barátkozó típus, ez azért nem ilyen egyszerű.

Fotó: Bocskay Zsolt

Ha valaki be akarna jönni az általa védett területre, azt megakadályozná, de ha pórázon van például egy bemutatón, akkor egy simogatásért vagy egy fél szendvicsért eladja a lelkét.

És ha már egyszer megszeretgette valamelyiket az ember, utána megköveteli az ismétlést.

Hamar megszokják azt, hogy rendezvényekre járnak – folytatja a jellemzést István párja, Heni, aki szerint nekik már természetes, hogy emberek között vannak, gyerekek simogatják őket. Sok rendezvényre kell elmenni, hogy a magyar agarat megismerjék és megszeressék, viszont versenyekre nem járnak, mert az eredeti funkciójuk a vadászat, és István erre akarja használni őket.

„Amikor vadásznak, nekem okoznak örömöt” – teszi hozzá a gazda.

Szlobodáéknak igen sok agaruk van, az udvarban „csak” öt, de István nevén van vagy tizenkettő. Ennyi agárral nem tudnának érdemben foglalkozni, ezért azok barátoknál, közeli ismerősöknél laknak, és ők dolgoznak velük.

Lehet is, meg nem is agárral vadászni

Bár a jogszabályok lehetővé teszik a magyar agárral történő vadászatot, de az ehhez szükséges kiegészítő elemek nincsenek meg. Például lehet agarat vizsgáztatni, van tananyag és vannak képzett bírók is, de az agarász kiegészítő vizsga anyagát még nem fogadták el, az a minisztériumban vár aláírásra. Jó lenne minél előbb dönteni, mert jóvá kellene tenni a sok évtizedes rombolás következményeit.

Sokat ártott e régi hagyományos vadászati módnak amikor az 1950-es években előírták, hogy Magyarországon vadat elejteni csak lőfegyverrel lehet.

Akkor sem tiltották az agarászatot, csak éppen kimaradt az elfogadott vadászati formák felsorolásából.

Fotó: Bocskay Zsolt
A virágkor érdekes módon az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után volt, amikor labancok mindenkitől bevonták a fegyvertartási engedélyt. Így vadászni szinte csak agarakkal lehetett, és ezek az alkalmak hamar politikai összejövetelekké is váltak. Az agarászat aztán lassan átment díjagarászatba, ahol már nem a fogás volt a lényeg, hanem az, hogyan éri az agár a nyulat, és hogy mire lehet pontot adni, vagyis szubjektív szempontok szerint kezdték minősíteni az állatokat, ezáltal a vadászatból versenyzés lett.

Honfoglaló őseink szenvedélyes vadászok voltak, és hozták magukkal az agaraikat, amik jó szolgálatot tettek a nyíllal, dárdával nem leteríthető vad esetében. Minden síksági népnek megvolt a maga agara, és a magyarok valószínűleg innen-onnan szedték össze a nekik tetsző példányokat. A török időkből írott emlék szerint a hódítók hozták magukkal a „széltől fajzott”, vagyis szélsebes agaraikat. A magyarok ezekkel javították fel a hazai állományt, majd vadásztak velük egészen az anglomán időkig, az 1830-as évekig, amikor megjelent nálunk is az angol grey­hound. Az tévhit, hogy majdnem kihalt a magyar agár, de az biztos, hogy az 1950-es évek tiltását megsínylette ez a kutyafajta. Az embereknek akkor is enniük kellett, és a titokban tartott magyar agár volt a legcsendesebb vadászati eszközük, vagyis az orvvadászok őrizték meg az utókornak a magyar agarat. Pálya- és coursing versenyzésre is alkalmasak, különösen a hosszabb távú versenyek ideálisak számukra. A tradicionális színű példányokkal inkább vadásznak, a fehér alapon foltosakkal pedig a kiállításokon találkozhatunk.

De ami ma a klasszikus vadászatot illeti, az érvényes szabályok szerint mezei nyúlra, rókára és aranysakálra lehet vele vadászni, melynek formája lehet egyéni vagy társas.

Régen a lovas agarászat volt a legnépszerűbb forma, ez volt mindenkinek a szíve vágya, de ehhez túl sok mindenre volt szükség: nagy földterület, ló, lovas tudás, és olyan agár, amelyik el tud közlekedni a ló mellett.

Gyalog agarászatokra 2013-ig lehetett járni, amíg volt lehetőség teljesítményvizsgára. Ez hasonlított a fegyveres nyúlvadászatra, hiszen voltak a hajtók és az agárvezetők, ebeik párba voltak rendelve, és amikor elfutott előttük a nyúl, akkor párban hajszára engedték őket. A hajsza addig tartott, amíg a préda terítékre került, vagy pozícióba ért a nyúl, vagyis elvesztették az agarak, és leálltak az űzéssel. Addig a többi kutyának ezt az egészet fegyelmezetten, egy helyben állva kellett figyelnie.

Az agár fut, fog, öl

Miközben sétálunk a Zagyva partján, vagy 30 fok is lehet, ami már túl meleg az agarak számára. Folyamatosan lihegnek, lóg a nyelvük, annak ellenére, hogy ennek a fajtának kimondottan rövid a szőre.

De még ebben a melegben is folyamatosan a tájat pásztázzák, vagyis „szőrmés ragadozó mentesítést” végeznének, viszont István nem engedheti nekik, mert ez orvvadászat lenne.

A mai vadgazdálkodásban is helye van a magyar agárnak, a magyar agárral való vadászatnak. Nagyterítékű nyúlvadászaton kajtató és elhozó kutyák, például vizslák mellett is dolgozhat az agár, amikor sebzett nyulat fogatnak vele. Ha a vad egy vagy másfél kilométer megtétele után meglapul és elpusztul, akkor elvész a húsértéke, ami nagyjából 20-30 ezer forint. Ilyen helyzetben jön jól az agár, mert míg egy vizsla hosszú perceken át kergetné, addig ő másodpercek alatt „felnyalja” a nyulat. Neki nem feladata az elfogott állat apportírozása, de meg lehet tanítani arra is. Az agárral akár 100 százalékos terítéket is lehet produkálni, ami azt jelenti, hogy nincs vesztett nyúl, vagyis minden olyan állatot megfogtak, amit korábban a vadász eltalált.

Szőrmés ragadozó gyérítés vagy kotorékozás esetén kotorékebekkel együtt dolgoznak az agarak.

Ilyenkor kotorékból ugrasztják a vadat, a tacskók és a terrierek végzik a föld alatti munkát, majd a kotorékból ugrasztott róka után kerül eleresztésre az agár.

Fotó: Bocskay Zsolt

Sebzett őz keresésénél az utánkereső kutya, jelen esetben az alpesi tacskókopó végzi a csapamunkát, és a magyar agár, mint szekundáns kutya besegít a hajszában.

Szintén Istvánt és a kutyáit hívják, amikor egy autó elüt egy vadat, de az állat nem pusztul el a helyszínen, hanem sérülten elmenekül. Ilyenkor a belső sérülések annyira súlyosak, hogy a jószág többnyire rövid idő belül elpusztul, de a vadat ilyenkor is meg kell találni.

Az agár a kutyák arisztokratája

Szloboda István gyerekként kezdett kutyát tartani, egy családi baráttól kapta Rigót, a fekete angol agár keveréket. A Sárréti-Portyázó Kennel alapítója, Ten­kesalja Alma, akivel elkezdte a törzskönyves magyar agár tenyésztést a Szársom­lyóhegyről származott.

Szloboda István eredeti szakmája szíjgyártó, nyerges, míg párja, Bathó Henriett népi szövő. A kézművesség hozta össze őket, ahol gyerekeket tanítottak a szakmai fogásokra. István a sebzett nagyvad utánkeresés mellett megrendelésre készít bőr termékeket, lovas, kutyás és vadászfelszereléseket, és ha kell, javítja is azokat. A kutyatenyésztés során az a legfőbb célja, hogy mind küllemben, mind munkában fenntartsa a tradicionális vadász típusú agarakat.

Istvánnál egy-két alommal megy nyugdíjba a szuka, mert egyrészt saját vonalát szeretné fenntartani, másrészt nem eladásra tenyészt, ezért csak akkor hoz le almot, amikor szüksége van utánpótlásra.

Ezek a szabályok egyébként a másik tenyésztett fajtájára, az alpesi tacskókopóra is igazak. Bár keresik a tőle kikerült példányokat, mégsincs több száz Sárréti-Portyázó kutya a világban. Az agár nem ugatós fajta, és szinte csak területőrzés közben lehet hallani a hangját. Gyerek mellé is ajánlott, házikedvencnek is tökéletes választás lehet. Szeretik a simogatást, lakásban könnyen tarthatók, ugyanakkor tudni kell, hogy a legkényelmesebb fotelt fogják elfoglalni a szobában, és a rövid szőrt nehéz kiporszívózni a bútorból, szőnyegből.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2020/10 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Hatalmas lehetőség előtt állunk

Közel egy év múlva hazánk ad otthont az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállításnak. A szervezés és a munkálatok nagy erőkkel zajlanak szerte az országban, hiszen a kiállítás budapesti központja mellett több kiemelt vidéki helyszínen is számos program várja az érdeklődőket.

Biztos, hogy az erdőbe valók?

Az utóbbi másfél évtizedben igen népszerűvé váltak a motoros technikai sportok hazánkban. Olyannyira, hogy gyakorlásuk már a védett és a fokozottan védett területekre is kiterjedt. Veszélyezteti az élővilágot, és mind nagyobb gondot okoz a természet értékeit tiszteletben tartó, megóvni óhajtó csoportok, mint a gyalogtúrázók, a vadgazdálkodók és az erdészek számára.

Ragály, járvány, madárinfluenza

2020 végén még úgy tűnt, az állatok zártan tartásának elrendelésével sikerül megakadályozni hazánkban a madárinfluenza-járvány kitörését. Sajnos mára már nem így van, Magyarország több területén tízezres baromfiállományokat kellett leölni.

A hermelin lett az Év Emlőse

A hermelint választotta 2021-ben az Év Emlősének a Vadonleső Program, amelyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működtet a Magyar Természettudományi Múzeum közreműködésével.

Katonákból lettek gazdálkodók - nem is akármilyenek!

Létezik egy szervezet, mely a mezőgazdaság iránt nyitott, leszerelt amerikai katonáknak nyújt segítséget. A veteránok pályázaton keresztül a többi közt tenyészállatokhoz és járművekhez juthatnak hozzá, illetve különféle képzéseken is részt vehetnek.

Marhaművészet az egészségügyi dolgozókért

Az utóbbi években a nebraskai Bridgeportban élő David Schuler „marhaművész” farmer a karácsonyi időszakban a red angus állományát élő műalkotásokká változtatja. Elkészítette már velük-belőlük a farmja billogját, és a beef (marhahús) szót is, amit felhasználtak az USA „Marhahús… ez van vacsorára” elnevezésű fogyasztásösztönző kampányában is.

Egyszerre vadászetikai és vadgazdálkodási kérdés az éjjellátók használata

Mint előző cikkünkben részleteztük, az optikai eszközök napjainkra elengedhetetlen feltételei lettek a vadászatnak. Az évtizedek során folyamatosan begyűrűző technikai eszközök, és azok rohamos fejlődése megkönnyítették és eredményesebbé tették a vadászatot. Ugyanakkor számos etikai kérdést is felvetnek, kettéosztják a vadásztársadalmat, különösen az éjjellátó eszközök kapcsán.

A "bio" nem úri huncutság

A Balaton-felvidék egyik meseszép kilátással bíró domboldalán Sátormapusztán található portán és környezetében csaknem 30 éve biogazdálkodik egy család. Vallják, jó ez a jószágoknak, a termőföldnek, és a bioélelmiszert fogyasztóknak egyaránt.

Vadászat az éj leple alatt - Optikai eszközök, és az éjjellátó kérdésköre

A technológia fejlődése a vadászatban is megmutatkozik, számtalan kelléket és felszerelést dobtak piacra innovatív megoldásokkal, amitől azok praktikusabbak és hatékonyabbak lettek. Vadászruházattól kezdve a puskákon át egészen a lőszerekig, számtalan újításon mentek keresztül ezek az eszközök, és így történt ez az optika területén is: az éjjellátók használata napjainkban számtalan kérdést felvet…

Az EU Zöld Megállapodás lehetséges hatásai a takarmányiparra

Az EU Zöld Megállapodás az unió gazdaságának minden ágazatát érinti, beleértve az állatok takarmányozását is. Hivatalosan „új növekedési stratégiának nevezik, amely az uniót modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággá alakítja át, ahol 2050-ig nincs nettó üvegházhatású gázkibocsátás, a gazdasági növekedés elválik az erőforrás-felhasználástól, és senki és egyetlen régió sem marad le.”