Szalmán érlelt gyümölcsök - mediterrán különlegességek

Többféle módszer létezik a szőlő beltartalmi anyagainak növelésére, a víztartalom csökkentésére. Ezek egyike, hogy szüret után a fürtöket tiszta anyagra terítik és hosszú ideig aszalják. Az Amarone esetében ez 3-4 hónapos időtartam, mialatt a bogyók teljesen betöppednek, víztartalmuk 40% alá csökken.

Ez a bor aztán évtizedekig eltartható. Manapság az eredeti módszert felváltotta a kifejezetten erre a célra épült, szabályozható hőmérsékletű és páratartalmú szárítóhelyiségek használata.

Hazánkban például a badacsonyi Németh Pince kínálatában található Olasz rizlingből készült szalmabor, Somlón Barcza Bálint készített így édes bort.

A dél-olasz Puglia tartomány különlegessége egy ősi olasz almafajta, az Annurca, amit földrajzi oltalommal, Melannurca Campana néven hoznak forgalomba. Az összes olasz almatermés 5%-át teszi ki ez a fajta, körülbelül 60 ezer tonnát termesztenek belőle a tartományban.

Az apró, gömbölyded gyümölcsöt szeptember közepén, még szinte zölden szedik le, aztán szalmára fektetve utóérlelik,

amíg eléri a jellegzetes piros színét és összetéveszthetetlen zamatát, de ehhez gyakran forgatni is kell a gyümölcsöt, hogy mindenütt érje a nap.

Húsa fehér, nagyon szilárd, édes és

kellemesen savas, ugyanakkor enyhe kesernyésség is érezhető benne, héja vastag és viaszos.

Ez utóbbi kiemelkedően magas pektintartalmának köszönhető, ami az utóérlelés során alakul át többek közt színanyagokká. Ezek közt pedig különösen sok antioxidáns hatású polifenol vegyületet találunk, ami egyedülállóvá teszi az Annurca fajtát. Sok benne a katekin, epikatekin és klorogénsav, emiatt a többi almafajtánál nagyobb antioxidáns kapacitással rendelkezik.