Back to top

Veszélyben a tölgyek

A világkereskedelem napjainkra hihetetlenül kiterjedt és felgyorsult. Az év minden percében repülők, vasúti szerelvények és óriás tengerjáró hajók szállítják az árut a világ legkülönbözőbb pontjaira. A globális áruforgalomnak a nyilvánvaló előnyei mellett bőven vannak „mellékhatásai” is, például az idegenhonos növénykárosítók behurcolása, terjesztése.

Az alföldi kocsányos tölgyek látványosan elszíneződtek, csak a kőrisek lombja maradt zöld. A levelek színe sokszor már júniusban kifakul.
A komoly károkat okozó tölgy-csipkéspoloska megfékezésére egyelőre még keressük a megoldást. A károsítás felmérésében az erdőterületeket legjobban ismerő erdészkollégákra támaszkodunk. Az utóbbi három évtizedben több idegenhonos, fás szárú tápnövényt fogyasztó rovarfaj jelent meg hazánkban, mint az azt megelőző 110 évben. Nem mindegyik okoz nagy gondot, de sok közülük inváziós fajjá válhat, azaz tömegesen elszaporodhat, gyorsan terjeszkedhet, így számottevő lehet az ökológiai és/vagy ökonómiai hatása.

Nagy valószínűséggel az észak-amerikai származású tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata) a magyar erdőkben valaha megjelent legnagyobb jelentőségű idegenhonos, inváziós rovar, bár európai „pályafutásának” még csak az elején tart.

A kártevőt a kontinensünkön először 2000-ben Észak-Olaszországban észlelték, oda valószínűleg élő növényszállítmánnyal juthatott be. Ma már 19 országban azonosították.

Mindenütt jelen van

Nagyobb távolságokra történő terjedését elősegíti a közúti és vasúti forgalom. Jellegzetes „autóstoppos” rovar, először általában a forgalmas utak mentén, például autópályák pihenőhelyein jelenik meg, majd onnan „beszivárog” a környező erdőterületekre. Magyarországon először 2013-ban, a Szarvasi Arborétumban találtuk meg, 2019 őszére pedig már az összes megyében jelen volt – az ország délkeleti felében, illetve a Dél-Dunántúlon, szinte mindenütt tömegesen. Akkor már több mint 100 ezer hektáron észlelték erős fertőzését.

Fakéreg alatt tömegesen telelő tölgy-csipkéspoloskák

Minden honos tölgyfajunk megfelelő tápnövénye lehet, így Magyarországon mintegy 600 ezer, Európában pedig legalább 30 millió hektár tölgyerdő kínál számára megfelelő táplálékforrást.

A kifejlett poloskák telelnek át, és a vizsgálataink szerint a hazai telek nem okoznak nagy veszteséget népességükben, ezért további terjedésére és tömeges jelenlétére a jövőben is számítanunk kell. Évenként 2-3 nemzedéke fejlődik ki, így áprilistól októberig találkozhatunk valamelyik fejlődési alakjával. A nemzők és a lárvák egyaránt a levélfonákon szívogatnak. A tölgyekre és a tölgyökoszisztémákra gyakorolt hosszú távú hatásait részleteiben még nem ismerjük, az eddigi tapasztalatok azonban nem sok jót sejtetnek.

Elszáradnak a levelek

Tömeges jelenlétük korai lombelszíneződést, levélszáradást okoz akár már június végére, ennek következtében pedig számottevően csökken a növények párologtatása és asszimilációja. Ez a kedvezőtlen hatás különösen felerősödhet a manapság egyre gyakoribb, erősen aszályos időszakokban.

Az erősen fertőzött tölgyesekben ritkábban, kevesebb és kisebb méretű makk terem. Hosszabb távon ez jelentős nehézségeket okozhat a tölgyesek természetes felújításában, de akár a csemetetermelésben is.

A tölgy-csipkéspoloska petéi
Mindezeken túl a tölgy-csipkéspoloska kedvezőtlenül befolyásolhatja a tölgyekhez kötődő kiemelkedően fajgazdag növényevő rovaregyütteseket. Tölgyeinken mintegy 700 olyan rovarfaj él, ami élő növényi szövetet fogyaszt. Ezek kétharmada a leveleket rágja, szívogatja, azokon készít aknákat, vagy éppen gubacsokat.

Bár a lombon élő rovarok fajszáma a tavaszi, kora nyári időszakban a legmagasabb, a nyár második felében is nagyon sokan (pl. tölgyspecialista lepkehernyók, gubacsdarazsak) táplálkoznak a tölgyleveleken.

Mivel ezek a fajok más tápnövényen nem képesek élni, a csipkéspoloskák a létüket veszélyeztetik azzal, hogy szívogatásuk nyomán leszárad a lomb. A pergamen púposszövő (Harpya milhauseri) fiatal hernyói például éheznek és elpusztulnak a csipkéspoloskáktól erősen fertőzött leveleken. Egyelőre még nem bizonyított, de okkal feltételezhető, hogy a hosszabb időn keresztül fennálló tápanyagforgalmi zavarok a tölgyek szimbionta gombáinak (vargánya, szarvasgomba, stb.) a fejlődését is veszélyeztetik.

Ha mindez még nem volna elég, a poloskák táplálék után kutatva, időnként az emberi bőrön is próbaszúrást végeznek, ami igen kellemetlen érzés.

Nem is beszélve a tölgyfák közelében szárított ruhákról, amiken időnként nemkívánatos mintázatokat hagynak. A csipkéspoloskák hatásai tehát meglehetősen sokrétűek, nemcsak az erdőgazdálkodásban, hanem a tölgy-ökoszisztémák egészében, de még a lakosság számára is érzékelhetőek.

Keresik az ellenségét

lárvák a levél fonákán szívogatnak
Európában nem tudunk olyan természetes ellenségéről, ami a kártevő állományát szabályozná. Közismert, hogy a behurcolt rovarfajok gyakran „megszöknek” az őshazában őket kordában tartó természetes ellenségek elől. Vélhetőleg a csipkéspoloska sikeres európai terjeszkedésének is ez az egyik oka. Kertekben és parkokban védekezhetnénk a csipkéspoloskák ellen vegyszerekkel, de erdőkben, nagy területeken semmiképpen. A kémiai védekezés ugyanis csillagászati összegeket igényelne, miközben az eredményessége bizonytalan. Még ennél is fontosabb azonban, hogy a fajgazdag, ökológiai szempontból kiemelkedően értékes tölgyesekben a vegyszerezés vállalhatatlan mellékhatásokkal járna.

Érdemi, eredményes védekezést valószínűleg csak egy klasszikus biológiai védekezési program jelenthet.

A kifejlett kártevő a nevét a mintázatáról kapta
Ennek lényege, hogy az őshazájában (Észak-Amerikában) kell megtalálni a faj természetes ellenségét, és azt onnan betelepíteni a veszélyeztetett területekre. E téren azonban nem számíthatunk gyors sikerre, ugyanis az állományszabályozás céljából betelepítendő természetes ellenséget előzetesen alapos vizsgálat alá kell vetni, hogy a nem kívánt mellékhatások kockázatát a lehető legkisebbre csökkentsük.

A NAIK ERTI Erdővédelmi Osztály az erdőgazdaságok jelzései alapján jelenleg is dolgozik a csipkéspoloska hatásainak felmérésén, illetve a biológiai védekezés lehetőségeinek a kidolgozásán.

Mert ha vannak fafajok, amik megérdemlik a kiemelt figyelmet és a gondoskodást, akkor őshonos tölgyeink mindenképpen azok.

Paulin Márton, Hirka Anikó és Csóka György

NAIK ERTI Erdővédelmi Osztály

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Pilisi lakomák

A Pilis lenyűgöző, fenséges, fejedelmi hely. Szinte hallani Mátyás király vezéreinek döngő lépteit, s ahogyan kupáikat a nehéz asztalra csapják. Régen királyi vadászterület volt, ám méltóságát máig megőrizte. A Római birodalom virágzásának idején a Duna mentén futó védvonalakat összekötő utak közül több a Pilis, Visegrádi-hegységen keresztül vezetett.

Tartsuk életben a talajt, védjük meg a biológiai sokféleséget!

December 5-én a Talaj világnapját ünnepeljük, az idei kampány felhívja a figyelmünket arra, hogy a földfelszín alatt lévő baktériumok és giliszták nélkülözhetetlenek a talajban végbemenő folyamatokhoz. Az emberiség közel 11–12 ezer éve foglalkozik a talaj művelésével.

Újabb áttörés a Jordán-vírus elleni rezisztencianemesítésben

Korábban már említettük, hogy az egyik nagy nemesítőcég nagy sikert ért el a paradicsomot megbetegítő veszélyes vírus elleni rezisztencianemesítésben, röviddel később pedig egy másik ismert nemesítő is óriási áttörést jelentett be.

Zöld Hetek

Amikor az ember és az erdő kapcsolatára gondolok, mindig Áprily Lajos verssora jut az eszembe: „Engem az erdő véd s szeret, utaimon erdők kisértek”, mert tökéletesen megfogalmazza, hogyan kellene nekünk, embereknek az erdőhöz viszonyulnunk. Akik az erdők közelében élnek vagy foglalkozásukból adódóan az erdőhöz kötődnek, azoknak egyszerűbb.

A növénykárok jelentős részét a tavaszi fagy és a jégeső okozta

A szélsőséges időjárás komoly kihívások elé állították a gazdákat. A Groupama Biztosító adatai szerint 2020-ban a károk jelentős többségét a jégeső és a tavaszi fagy okozta a mezőgazdaságban. A vagyoni jellegű károk biztosításában tudatosabbak lettek a magyar gazdák

Tűzveszély a „kertek alatt”

Sokan gondolják azt, hogy csak tőlünk távol lehetnek nagy kiterjedésű erdőtüzek, ugyanakkor a klímaváltozás miatt ez a veszély már itt van a „kertkapunkban”, a magyarországi erdők is veszélyeztettek, a keletkező erdőtüzek pedig egyre nagyobb kiterjedésűek.

Rengeteg szemetet szállítottak el ősszel az erdőkből

Az állami erdőgazdaságok az őszi időszakban 1100 köbméter illegálisan lerakott hulladékot gyűjtöttek össze az általuk kezelt erdőterületen a Tisztítsuk meg az országot! program keretében. A munka azonban még korántsem ért véget, az Agrárminisztérium irányítása alá tartozó erdőgazdaságok és nemzeti parkok területén év végéig folyamatos a hulladékmentesítés.

Érmes gúthi dámbikák a rendhagyó szezonban

A koronavírus járvány miatt rendhagyó dámszezont zárt a NYÍRERDŐ Zrt. Gúthi Erdészete. A világhírű, kétszeres Edmond Blanc-díjas vadászterületen a megszokottnál jóval kevesebb, 64 lapátos bikát ejtettek el a vadászok.

Új mobilalkalmazás méri a növényvédelmi termékek környezeti hatását

Egy olyan új mobilalkalmazás vált elérhetővé, amely segíti a termelőket a növényvédelemben és abban, hogy alkalmazkodóképesebb és fenntarthatóbb mezőgazdasági termelési rendszereket alakítsanak ki.

Piros ciklámenek

Legutóbbi hírlevelében a Halios sorozat két új nagyvirágú piros ciklámenfajtáját mutatta be a francia Morel nemesítőház. A Halios típusba tartozó ciklámenek népszerű kultúrák, a hazai termesztők is jól ismerik az őszi/téli értékesítésre való, egységes állományt adó, folyamatosan nyíló, stressztűrő, energiatakarékosan termeszthető fajtákat.