Back to top

A hét leggyakoribb pataápolási hiba

Ha nincs pata, nincs ló, tartja a mondás, és nem ok nélkül. Valójában a láb megfelelő karbantartása lehet a legfontosabb tényező abban, hogy a lovunk jól „működjön”, és elég egy egyszerű hiba, hogy egészséges lovunk lesántuljon. Közel 30 évet töltöttem lóállatorvosként a frontvonalban, ezalatt jócskán láttam patagondozási hibákat.

Itt most a hét leggyakoribb baklövést szedtem össze, kitérve arra, hogy melyik milyen problémákat okozhat, és melyiket miként lehet elkerülni.

1. Ritkán jár hozzánk a kovács

A patkolókovács két kulcsfontosságú feladatot végez el, amikor ellátja a lovat. Először is segít megőrizni a lóláb szerkezeti elemeinek épségét és egészségét, beleértve a pata falát, a talpat és a nyírrészt is. Másodszor biztosítja, hogy a lábak egyensúlyban maradjanak. Ha hagyjuk a pata falát, vagyis a szaruréteget túl hosszúra nőni a körmölések között, többféle módon is bajt idézhetünk elő.

Leggyakrabban a patafal (szarutok) kezd el hasadni vagy törni, és ahogy a ló patái megnyúlnak, a fehérvonal (a pata falának és az alatta lévő szerkezetek találkozási pontja) épsége odalesz.

Ez pedig tökéletes helyzet olyan véraláfutások vagy tályogok kialakulásához, amelyek idővel akár krónikussá is válhatnak.

Aztán a kicsiben kezdődő repedések függőlegesen felkúszhatnak; és ha eljutnak a pártaszélig, instabilitást és hosszú távon sántaságot okozhatnak.

A patkolókovács rendszeres felkeresése nem csak azért fontos, hogy jó formában tartsuk a ló lábát. A rendszeres pataszabályozás elengedhetetlen ahhoz, hogy fenntartsuk az egyensúlyt, amely minimálisra csökkenti a pata, sőt a láb egyéb részeinek a terhelését. Például, ha a lovunk hajlamos a hosszú hegyfal növesztésére, az túlzott nyomást gyakorol olyan szerkezetekre, mint a nyírcsont és a nyírcsont melletti ín.

Tehát a patkolókovács munkájának fontos része, hogy a hegyfali részt megfelelő hosszúságban tartsa annak érdekében, hogy minimalizálja ezen részek terhelését.

Elhanyagolt, töredezett pata
Ha túl ritkán hívjuk, akkor a túlnőtt hegyfal miatt aláfordul a sarok, ami a már említett problémákat okozhatja, a ló lába könnyen lesérülhet az inak, szalagok túlzott terhelése miatt. Az aláfordult sarok miatt pedig megsüllyedhet a sarokvánkos és a patacsontnál negatív palmáris szög alakulhat ki (NPA).

Megoldás: Készítsünk előre ütemezést, mikor hívjuk a patkolókovácsot, és tartsuk is magunkat ehhez! A legtöbb lónak körülbelül hathetente van szüksége rá, de ha lovunknak egyensúlyi problémái vannak, ajánlott a rövidebb, négyhetes időköz.

Tudnunk kell, hogy a pata az év bizonyos szakaszaiban, tavasszal és nyáron gyorsabban nő. Konzultáljunk az állatorvossal és a patkolókováccsal a lovunk számára ideális körmölési/patkolási időközökkel kapcsolatban, majd ennek megfelelően állítsuk össze az ütemezést.

2. Elhanyagoljuk a napi ápolást

Nyilvánvalónak tűnhet, de a rendszeres pataápolás döntő jelentőségű a ló lábának hosszú távú egészségét illetően.

A nedves, felázott talpi rész miatt a talp, a nyír sérülékennyé válik – ami nyírrothadáshoz is vezethet. Ha pedig hó ül be a patkolt patába kemény „hólabdát formálva”, az olyan talpnyomáshoz vezethet, amely zúzódásokat és érzékenységet okoz.

Megoldás: Naponta legalább egyszer pucoljuk ki a lovaink patáját, ez különösen akkor fontos, ha a lovunk egész nap az istállóban áll. Futószárazás vagy lovaglás előtt és után pedig mindig tisztítsuk meg a patát.

Ha észrevesszük, hogy fekete, szurkos, ragacsos, kellemetlen szagú anyag halmozódik fel a nyírbarázdákban, használjunk nyírrothadás elleni szereket, ha pedig lovunk sokat áll saras karámban, érdemes fakátránnyal is kezelni a pata talpi felületét.

Ha a ló patája rossz minőségű, hajlamos a töredezésre, adjunk biotin tartalmú étrend­kiegészítőt a napi takarmányadagjához, hogy javítsuk a pata általános egészségi állapotát. A patazsír, olaj használata télen is ajánlott. Karámban, felázott talajon sokat tartózkodó lovaknál a túlzott felázás elkerülésére akkor kenjük le a patát, ha száraz, így némiképp védve a túlzott felázástól; istállózott lovaknál pedig éppúgy, mint nyáron, vízzel történő tisztítás után közvetlenül a száradás után kenjük le, így bezárva némi nedvességet a patába. A patkolt patába szorult kemény „hólabda” ellen hókivetővel védekezhetünk, kérjük kovácsunktól!

3. Rossz tartási körülmények

Természetes, hogy ha egy ló hónapokig áll a sárban, az pusztítást végez a lábán. A talpa puha és gyenge lesz. Az eredmény? Nyírrothadás, zúzódás, tályog.

Másrészt, ha nagy kavicson, sziklán vagy kemény/egyenetlen talajon tartjuk, akkor még súlyosabb problémák adódhatnak, például patacsonttörés.

Megoldás: Figyeljünk a tartási környezetre. Ha nagy legelőről van szó, minimalizáljuk a sarat úgy, hogy kerüljük a túlzsúfoltságot, és a forgalmasabb helyeken (etetőknél, itatóvályúknál, kapuknál) használjunk nem sárosodó talajt, például kavicsalapra elterített homokot. Ha a lovunkat istállóban tartjuk, és napközben kijár, ügyeljünk a karám jó vízelvezetésére. A patát pedig védjük az előző pontban említett módokon.

4. A csináld magad megközleítés

Ki az, aki megoperálná saját magát? A legtöbb ember, ha műtétre van szüksége, keres egy olyan sebészt, akinek a lehető legnagyobb rutinja van a kérdéses eljárásban.

A kovácsmesterség sem más. Rengeteg tanulást, készséget és tapasztalatot igényel, mire egy szakember helyesen meg tudja körmölni a patát szemmértékre úgy, hogy megmaradjon annak helyes egyensúlya. Még akkor is, ha valaki „megmutatja, hogyan is kell csinálni”, rendkívül valószínűtlen, hogy elég jók leszünk ahhoz, hogy a legjobbat tegyünk a lovunk lábával, főleg, ha ő az egyetlen, akit megpróbálunk körmölni.

Kontár munka

És mi a helyzet a patkó felhelyezésével? Ne próbálkozzunk! Őszintén mondhatom, hogy még soha nem láttam olyan lovat, akit a gazdája – ha az nem patkolókovács – jól patkolt volna meg.

Megoldás: Hihetetlennek hangzik, de „Útmutató kezdőknek a lovak patkolásához” című online cikket is láttam már, részletes utasításokkal. Soha ne próbáljuk meg!

5. Középszerű patkóápolás

Lásd a 4. hibát. A tapasztalt, hozzáértő, megbízható patkolókovács lehet a lóápoló csapat legfontosabb tagja. A tapasztalat és a hozzáértés azok a tulajdonságok, amelyekre érdemes figyelni, ha patkolókovácsot választunk – a választás alapja nem lehet az „olcsóság”, vagy az, hogy „igazán kedves ember”. Egy kiváló patkolókovács kissé többe kerülhet, de ebben az esetben azt kapjuk, amiért fizetünk.

Sőt, még ha egy kicsit többet is kell költenünk ahhoz, hogy a lovunk jól legyen megpatkolva, akkor nagy eséllyel sokkal többet takaríthatunk meg az állatorvosi számlákon azzal, hogy elkerültük az egészségügyi problémákat.

Megoldás: Keressünk megbízható referenciákat, mielőtt döntünk egy patkolókovács mellett. Az állatorvos jó kiindulópont. Érdekes, hogy a legjobb patkolókovácsok többsége szoros munkakapcsolatban áll az állatorvosokkal, és nagy tekintélyű kollégáknak számítanak. A kevésbé képzett patkolókovácsok ezzel szemben védekező álláspontra helyezkedhetnek, ha az állatorvos közbelép.

Olyan patkolókovácsot is kereshetünk, akinek legalább a kovácsiskola elvégzését követően többéves szakmai tapasztalata van. A legjobbak valamely elismert patkolókovács mellett gyakornokoskodtak, mielőtt önállóan kezdtek dolgozni, ami azt jelenti, hogy nemcsak tapasztaltabbak, hanem mentoruk is van, akihez bonyolultabb problémák esetén segítségért fordulhatnak.

Végül olyasvalakit keressünk, aki könnyen elérhető, fogadja a hívásokat vagy az SMS-eket, és reagál, ha leesett a patkó vagy más probléma merül fel.

6. Felülbírátjuk a bevált megoldást

A lovunk egészséges és remekül van, ha sportló, még sosem volt ennyire jó szezonja. Főleg a tavalyi év tükrében nagy öröm ez, az ugyanis arra ment rá, hogy a ló folyton le-lesántult… Amíg végül az állatorvos és a patkolókovács össze nem ült, és ki nem talált egy olyan patkolási stratégiát, amely változtatott ezen.

A nyár végeztével aztán úgy döntünk, hogy kis szünetet adunk a ló lábának, és télire levesszük a patkót.

Mégis, miért?! Garantálom, hogy egy hónap múlva a patkolókovács és az állatorvos tépi majd a haját, amikor a megint lesántult lóhoz hívjuk őket.

Jól ismerem ezt a forgatókönyvet: végre elértük, hogy van egy kiszámítható és nem sánta lovunk, majd a tulajdonos egyszer csak úgy dönt, hogy megspórol némi pénzt azzal, hogy megszabadul a patkóalátéttől vagy visszatér a szokásos patkóhoz. Sejthető, mi történik? A ló nagy valószínűséggel azok miatt a speciális patkók vagy alátétek miatt volt egészséges.

Megoldás: Maradjunk a beváltnál. Ha a lovunk egészséges és remekül teljesít, ne változtassunk semmit. Ez különösen akkor fontos, ha a múltban olyan egészségügyi problémái voltak, ami miatt különleges patkóra volt szükség.

Ha mindenáron változtatni szeretnénk, akkor először konzultáljunk az állatorvossal és a patkolókováccsal. Nekik van a legjobb rálátásuk, hogy eligazítsanak, mit és hogyan változtassunk meg – általában fokozatos megközelítéssel.

7. Nem figyelünk a fiatal lovak patájára

A fiatal ló növekedése befolyásolhatja a pata ideális egyensúlyát. A ló lábának egyensúlyban tartása a fejlődés során rendkívül fontos nemcsak a láb formája miatt, hanem azért is, hogy a későbbiekben a lábak egyenesek maradjanak. Az, hogy mi történik fiatal korában, nagyban meghatározza a jövőjét is.

Sőt, azt szeretnénk, ha a lovunk eleve megtanulná, hogyan viszonyuljon a patkolókovácshoz.

Patkolókovácsnak lenni nehéz, fizikailag megterhelő munka, és hogy a tudása legjavát adhassa, elengedhetetlen a ló együttműködése. Ha a ló nem tud viselkedni ilyen helyzetben, az nemcsak a patkolókovács munkáját nehezíti meg, de előbb-utóbb a lótulajdonosét is, mert a jó patkolókovácsok nem fognak szóba állni vele.

Megoldás: Kezdjük korán a pata gondozását! Kezdjük a csikó lábát felemelni már a születésének napján. Jelentsük be a patkolókovácshoz, hogy amikor eléri a 8-10 hetes kort, kezdje el körmölni a fiatal lábát – vagy probléma esetén még korábban. Ezután tervezzük meg lovunk egész életére, hogy milyen rendszerességgel körmöltetjük és patkoltatjuk.

 

Forrás: 
Pegazus
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Pegazus 2021/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Családias pagony

A Rábaköz igazi kis ékszerdoboza a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. kezelésében lévő Göbös-major. Eldugott zug, ahová az aktív pihenésre vágyók, valamint csendre és nyugalomra kiéhezett városiak egyaránt szívesen jönnek.

Ugrólovak sérülésmentesen

A World of Showjumpingon jelent meg egy érdekes cikk dr. Jan-Hein Swagemakers tanácsaival, aki 2009-től a német díjugratócsapat állatorvosa, FEI-állatorvos, saját klinikával is rendelkezik, emellett ló-kiropraktőr is. Arról beszélt, hogyan lehet elkerülni egy kis odafigyeléssel az amúgy nagyon gyakori, tipikusan az ugrólovakat veszélyeztető sérüléseket.

Szatmári ízek és pillanatok

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye látványosan fejlődik, igazi vendégcsalogató régióvá vált az utóbbi időben. Az itt élők közül egyre többen találják meg benne a számításukat, és előre tudnak lépni. Erre találtam jó példákat a 2317 lakost számláló Nyírcsaholyban. Sokan bejárnak dolgozni az öt kilométerre lévő Mátészalkára, de amellett saját kis házi birtokon is tevékenykednek.

Kihívások után, kihívások előtt Mezőhegyesen

Hektikus év volt 2020 Mezőhegyesen is. Volt tavaszi aszály, özönvíz és márciustól a koronavírus járvány is rendkívüli intézkedéseket követelt. Mindemellett beruházásokat indítottak el és adtak át. A vezérigazgató azonban összességében pozitívnak értékeli az évet.

A jó tulajdonosok és a jó csapat alapvetően fontos

Először öt éve készült interjú a Pegazusban Stanislav Georgievvel, aki akkor, kisebb szünet után ismét zsokésampion címet nyert. Ezt azóta sem tudta senki elvenni tőle, sőt, két éve teljesült a nagy álma és Magyar Derbyt nyert, majd tavaly a zsokésampionság mellé a trénerbajnokságot is megnyerte. Hogy mi a sikerének a titka?

Változások a díjlovas szakágban

Nagy port kavart a Magyar Díjlovagló Szakbizottság december 31-én megjelent szabályzatmódosítási terveinek tartalmi kivonata. Bár a megjelent írás közel sem a véglegesnek szánt verzió volt, mégis heves indulatokat váltott ki, és a díjlovaglás szakmai és érdeklődő közönsége is megragadta a véleményalkotás lehetőségét.

Leendő állatorvosok hetesi gyakorlata

Egy új megállapodásnak köszönhetően, ezentúl nem lesz olyan végzős az Állatorvostudományi Egyetemen, aki ne látta volna, milyen munkálatokat kell elvégezni egy mezőgazdasági üzemben. A hallgatók két mintagazdaságban három állatfajjal ismerkedhetnek meg a Mezőhegyesen eltöltött egy hét során.

Mezőhegyesen megkezdődött ez ellési idény

Február 7-én éjjel rögtön két kiscsikó születésével kezdődött meg a 2021-es ellési szezon a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság ménesében. Az első éjszaka mérlege két őshonos állat, egy kanca- és egy méncsikó.

Nincs pihenő 2021-ben

Idén a rendkívüli helyzet miatt elmarad a Díjugrató Szakág közgyűlése, ezért Szotyori Nagy Kristófot, a szakág elnökét kértük, hogy ossza meg olvasóinkkal, ami a közgyűlésen elhangzott volna.

Hogyan "szorítsunk" életet egy gyenge újszülött borjúba?

Néhány esetben egy-egy újszülött borjú hiába kifejlett és egészséges, valahogy nincs életösztöne, nem reagál az ingerekre, gyenge, illetve a szopási reflexe sem működik. Az ilyen esetlen borjak többnyire traumás szüléssel vagy császármetszéssel jöttek a világra és gyakran elpusztulnak, pedig látszólag nincs semmi bajuk.