Back to top

Futóhomok helyén zöldellő erdő

A NEFAG Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. Monori Erdészete Pest megye 25 községének határában, mintegy 10 ezer hektár állami területen látja el erdőgazdálkodói feladatait. Az erdészet 1977-ben alakult a Mendei és a Csévharaszti Erdészetek összevonásával. Jelenleg kilenc hagyományos erdészkerületből áll, ezen kívül Csévharaszton fűrészüzemet, Mendén pedig csemetekertet működtet.

A fűrészüzemben főként a saját termelésű akác alapanyagot dolgozzák fel, négy oldalt fűrészelt, hegyezett karót készítenek. A 24 hektáros csemetekert mindenekelőtt a saját, valamint a társerdészetek igényeit szolgálja ki nemes nyár, akác és szürke nyár szaporítóanyaggal, illetve cser, tatárjuhar, vadkörte, vadalma csemetéket is nevelnek. Az erdészet területe három erdészeti kistájra terjed ki: a Duna-Tisza közi hátságra, a Gödöllői-dombságra és a Tápió-Zagyva-vidékre.

A tartós szegfű eszmei értéke 250 ezer forint

Kiváltságos helyzet

Pótharasztot először 1280-ban említik írásos formában. A rajta keresztül haladó Kőrösi útnak köszönhetően gyorsan fejlődött a település, 1350-ben I. Lajos király hetivásárt, 1417-ben Zsigmond évi vásárt engedélyezett a falunak – 1404-től a Harazthyak tulajdonába került.

Nagykőrös városa 1642-ben megvásárolta Pótharaszt pusztát, mely lőportermelése miatt a török uralom alatt kiváltságokat kapott.

Ennek alapját a salétromos talaj adta, valamint a környék elegendő faanyaga, ami a kifőzéshez volt szükséges. A falu lőporral fizette meg adóját, ehhez az erdőből csak meghatározott mennyiséget kellett kivágni. A tulajdonosok folyamatos jövedelmet vártak az erdőtől, ami szintén szabályozta a kitermelést és védte az erdőket a túlhasználattól. „Ha valaki az erdőről hír és cédula nélkül fát visz, 12 forintra büntetik és marhája elvétetik” – így rendelkezett a helyi erdőtörvény 1759-ben.

Akácot telepítettek

Kevesen tudják, hogy ezt a homokbuckás tájat 200 évvel ezelőtt sivataghoz hasonlító futóhomok uralta. A török kori háborúk, a legeltetés és a faanyagszükséglet megváltoztatta az ökológiai állapotot, és a külterjes gazdálkodás kényszere miatt a homok még inkább mozgásba lendült. Kopár dombtetők keletkeztek, és az egykori termőtalaj vastagon eltemetődött a mélyebb részeken is.

Sétakörök

Erdei kilátó a Buckás Sétakörön
A Monori Erdészet a 2014-ben felújított és átadott Erdőőri lak kirándulóhely és a Pótharaszti Sétaerdő létrehozásával vállalt közjóléti szerepet. Az Erdőőri lakhoz három ismeretterjesztő táblával ellátott sétakör kapcsolódik. Bejárásukkal megismerhetjük a helyi növény- és állatvilágot, a terület múltját és sajátosságait. A 2014-ben és 2016-ban létesített erdei pihenőhelyeken padok, asztalok, valamint tűzrakó hely várja a kirándulókat. 2016-ban a NEFAG Zrt. a Pest Megyei Természetbarát Szövetséggel karöltve felújított mintegy 150 kilométer turistaútvonalat, majd 2017-ben a Pest megyei piros turistaútvonal mellett megépült a Hubertus kápolna pihenőhely, a következő évben pedig egy újabb nagy esőbeállót, az Erdei Tantermet adta át a nagyközönségnek.

A helyzet kezelésére már a 19. század elejétől születtek kezelési tervek.

A homok bármi áron való megkötése volt a kor feladata, és erre az akác bizonyult a legalkalmasabb fafajnak. Időközben a hidrológiai viszonyok is számottevően megváltoztak, az egykori tölgyesek termőhelye jórészt eltűnt. A korabeli leírások szerint a három város: Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét határában nagy kiterjedésű erdőterületek lehettek. A bronzkori és a későbbi népvándorláskori népeknek ideális szálláshelyet kínált a táj, mert télire sem kellett elhagyniuk a legelőterületeket, és az egykori erdőssztyepp erdők helyét jó minőségű szántóföldé tudták alakítani.

A Monori Erdészet területén megtalálható tölgyerdőket is az 1920 körüli faínség miatt vágták utoljára tarra és sarjról újították fel.

Ezek az erdők az 1950-es években készült légi fotókon még legelőerdő képét mutatták, azóta akáccal besűrűsödtek.

A pótharaszti erdő nevezetességét Kitaibel Pál (1757–1817) botanikusnak, a magyar természettudomány kimagasló alakjának köszönhetjük, aki felfedezte és leírta egyebek közt a liláspiros virágú tartós vagy pótharaszti szegfűt (Dianthus diutinus).

Kitartó munkával

Balla Károly (1795–1873) 1827-ben Nagykőrös városától harminckét évre bérbe vett Pótharaszton egy 1200 holdas, futóhomokkal borított területet. A városvezetésnek az volt a kikötése, hogy erdővel megkösse a futóhomokot, és ahol lehetséges, szőlőt telepítsen. A bérlő nagy kitartással és szakértelemmel olyan eredményt ért el, hogy a város a szerződés lejárta után is nála hagyta a területet. Ennek is köszönhető a közel 12 ezer hektáros összefüggő erdőtömb, aminek a felét a Monori Erdészet kezeli.

Balla Károly sírja a róla elnevezett major közelében, az egyik sétakör mellett található.

Trianon után Kaán Károly miniszteri államtitkár személyesen is ellenőrizte a Pótharaszton végzett munkát. Az általa meghirdetett Alföldfásítás szerencsésen találkozott a puszták hasznosításának tervével, és Nagykőrös példásan használta ki a program lehetőségeit. Minden évben megkapta ezért a legnagyobb erdőtelepítőnek járó különdíjat. A szakszerű erdőgazdálkodás érdekében, Pótharaszton 1929-ben erdőmesteri állás szerveződött, majd az 1930-as években az Alföldfásítás céljából létrehozták a Mendei csemetekertet. A pótharaszti erdő részét képezi a Csévharaszti Ősborókás, amelynek védelem alá helyezését elsőként Kaán Károly a Természetvédelem és a természeti emlékek című alapművében javasolta, végül 1935-ben helyi, 1940-ben pedig országos védettséget kapott.

1970-ben megalakult a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, de a Csévharaszti és Mendei Erdészeteket csak 1977. január 1-jén vonták össze.

Erdőőrilak épület Csévharaszton
Az így létrehozott Monori Erdészet igazgatója, Szöőr Levente felismerte, hogy az akkori fafajösszetétel megmaradása esetén az ezredfordulóra az éves véghasználati lehetőség közel az egyharmadára esne vissza, ezért a gyorsan növő nemes nyár állományok létesítését szorgalmazta. A mai erdőgazdálkodást a teljes tervszerűség és szabályozottság jellemzi.

Justin erdő

A Monori Erdészet az elmúlt évtizedekben arra törekedett, hogy a települések közelében, az erdőfelújítások során olyan erdőket hozzon létre, amelyek megfelelő környezetet teremtenek a pihenéshez és a kiránduláshoz. Az erdészet a települések határában 400 hektáron őshonos, hosszú vágásfordulójú kocsányos tölgy állományra cserélte le a korábbi kultúrerdőket. Így történt ez Justin István kerületvezető erdész kerületében is, aki Üllő határában 39, Felsőpakony határában 23 hektár elegyes, leendő parkerdőt erdősített és ápolt.

Justin István a róla elnevezett erdőben

A Justin családnak már a harmadik nemzedéke szolgálja az erdőket ezen a helyen.

Justin István erdész édesapja példáját követte. Fizikai dolgozóként kezdte, majd Szegeden levelezőn elvégezte a Kiss Ferenc Erdészeti Technikumot. Előbb a Mendei Erdészet Tápiószecsői Fűrésztelepén volt műszaki vezető, majd 1977-től a Monori Erdészetnél szakosított erdőművelő kerületvezető erdészként dolgozott. Kerületének kiemelt fontosságú része volt az Üllő határában fekvő Fácános. Az üllői árbóc akác anyaállományának kiemelt kezelése, felmérése, kiértékelésében végzett szerepvállalása után a szakszerű véghasználat és felújítás eredményeként, ismét árbócakác-állomány áll méltó utódként. Azonban 2014-ben az egyik utolsó erdősítési munkája nyomán kocsányostölgy került az akác helyére. Tisztelegve a szakember több mint négy évtizedes pályája előtt, az erdőt Justin erdőnek nevezte el az erdészet. Nyugdíjba vonulása után fia, ifjabb Justin István vette át a stafétát, és édesapjától örökölt szakmaszeretetével és hűségével kezeli tovább az Üllő környéki erdőket.

Visszatekintve az elmúlt száz évre, azt mondhatnánk, hogy könnyű dolgunk van nekünk, a jelen erdészeinek.

Gépek segítik a fakitermelést, csemetenevelést, az erdőfelújítást és az ápolási munkákat, az irodában pedig számítógépen dolgozhatunk. Autóval közlekedhetünk, és a mobiltelefon révén minden információhoz azonnal hozzájuthatunk. Akkor mégis mitől nehéz a munkánk?

Jó csapat

Akác erdősítés erdei fenyő után Vasad település határában
Komoly kihívás úgy megfelelni a kor követeléseinek, hogy betartjuk a szakmai elveket, szempontokat, és hűek maradunk elődeinkhez; továbbvisszük szellemiségüket, szakmaszeretetüket, elismeréssel adózunk küzdelmes munkájuk eredményei előtt. Hogy a helyükbe léphessünk, és a múlt őrzésével építhessük a jövőt, jó csapat kell. Ez a Monori Erdészetnél szerencsére mindig megvolt.

A legtöbb kollégának ez az első munkahelye, a kerületvezető erdészek átlagos munkaviszonya 26 év.

Ha feltételezem, hogy mindenki innen megy majd nyugdíjba, akkor 7 nyugalmazott kollégánk is lesz, aki több mint 40 évig szolgálta az erdészet ügyét.

Kindla Norbert

NEFAG Zrt. Monori Erdészete

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Értékek nyomában

Otthonosan mozog a kézműves mesterségek sokszínű hagyományaiban Ament Éva grafikus, népi bútorfestő. Alkotásaiban nemcsak másolja, de szellemükhöz, motívumvilágukhoz hűen újrateremti a tradicionális munkákat. A jellegzetes használati tárgyak, kelengyeládák, kisbútorok mellett magyarországi templomok gyönyörű mennyezetkazettái viselik a keze nyomát, a megmentett, újjáálmodott örökség jeleként.

Májinka András: Menekülés

„Gyermekkorom óta életem része volt a természet szeretete, a növények, állatok, tájak megismerése. Szüleimmel sokat kirándultunk, ez azóta is az egyik kedvenc elfoglaltságom. Tősgyökeres alföldiként mindig is vonzottak a hegyvidéki tájak."

Égbe törő fák

A hosszú életű, dús lombozatú, vastag törzsű fák jelképei az egyháznak, ajándékai Isten teremtett világának. Már a Biblia első lapjain megjelennek. Az erdők mesélnek az élet körforgásáról, felemelik tekintetünket a lombkoronákon túlra, és misztikus elmélkedésre késztetnek. Akárcsak egyetlen hívő megmentése, ugyanúgy egyetlen fa elültetése is kihat az életünkre, a környezetünkre.

Az édenkert szigetei

Paradicsomi állapotok – így lelkendezett útirajzában Rudolf főherceg, amikor 1878-ban Alfred Brehm híres természettudóssal végzett ornitológiai gyűjtőútjuk során meglátta a területet.

Zöldülő főváros

Ma már közhely, hogy világunk felgyorsult. Valamennyien tapasztaljuk, hogy mindennapjaink napról napra magasabb fordulatszámon pörögnek, ezzel egy időben gyorsabb tempóban pusztítjuk a természetet is. Világviszonylatban fogynak az erdők, csökken a természetes környezet.

Öreg bükk a Stájeroknál

A Kőszegi-hegységben az Országos Kéktúra útvonalon haladva, a Stájer-házak közelében vezet az Öreg bükk Tanösvény. Ha nyugatról az Írott-kő felől, illetve közelebbről a Hörmann-forrástól érkezünk, először ahhoz az állomásához jutunk, ahol forgatható kockák segítségével megismerkedhetünk a Kőszegi-hegységet borító erdők világával.

A tő mellől a katedráig

Gyakorlatban eltöltött 14 év, majd 27 esztendő a Soproni Egyetem katedráján – ebből öt év tanszékvezetőként –, számtalan szakmai cikk és egyetemi jegyzet írása. Csak néhány adat, ami a 95 éves Csesznák Elemért minősíti. Nem véletlen hát, hogy a mai napig szellemileg és testileg friss szakembert szívesen felkeresik fiatal kollégái.

Türelem erdőt terem

Az erdészek összetartók. Erre jó példa az egri Babocsay utca közössége, ahol évtizedek óta több erdészcsalád él barátságban, kinevelve a következő, erdőt tisztelő generációt. Esténként izgalmas eszmecserék folynak a szakma neves képviselői között.

Erdőszélen Manó kuckó

Aki szereti ügyes kezét próbára tenni, apróságokat alkotni némi segítséggel, az bizonyára szívesen nézegeti Kiss Tamara rövid Manó kuckó filmjeit a neten. Az ünnepváró készülődés jegyében egy szép tobozkarácsonyfa összeállítását követhettük végig, ám ezúttal személyesen, a kuckós műhelyben.

Családias pagony

A Rábaköz igazi kis ékszerdoboza a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. kezelésében lévő Göbös-major. Eldugott zug, ahová az aktív pihenésre vágyók, valamint csendre és nyugalomra kiéhezett városiak egyaránt szívesen jönnek.